AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

albán vagy a bolgár irodalmat is kizárjuk a kelet-közép-európai irodalmak köréből. Hiszen a bolgár és az albán irodalom esetében még a nem teljes vagy differenciálatlan irodalom megnevezés sem fedi pontosan azt az állapotot, amellyel megnyugtató módon kifejezhetnénk bizonyos típusú irodalmak helyzetét, nevezetesen a szóbeliség jelentőségét és az egyházi ún. irodalmi művek dominanciáját a jelzett irodalmi fejlődés XVIII. századi szakaszában.

69 A bolgár újjászületés kezdő pontjául 1762-t tünteti föl a kutatás, Paiszi Hilendarszki Szláv-bolgár történelmének (Isztorija szlavjano-bálgarszka) megírását. Ez a dátum azonban nem kezdete a modern bolgár irodalomnak. Ezt követőleg nem jelennek meg bolgár verseskötetek, almanachok, folyóiratok, nem írnak bolgárul regényeket, nem következik el a bolgár szépirodalomnak újjászületése. Mindössze annyi történik, hogy a túlságos görög (!) befolyás ellen egy jótollú szerzetes összeállítja, legendákból és kevés valóságos adatból, önkényes szófejtésekből és lelkesedésből, a bolgárok hitelesnek nem nevezhető történetét, hogy ezzel is figyelmeztesse honfitársait az anyanyelv és általában a haza szeretetére. Nyelvileg és a hazafias gondolkodás történetében hatalmas tett a Paiszié, de — minthogy sokáig még nem jelent meg — hatása mérsékeltnek tekinthető. A bolgár könyv- és újságnyomtatás Bulgáriában nem lelhetett otthonra. A budai Egyetemi Nyomda, Lipcse, Bukarest, Szmirna: innen érkeztek iskolás könyvek, bolgár nyelvű kiadványok, hírlapok a bolgárok lakta területekre. Aligha lenne helyes, ha a bolgár irodalom „folytonosságát", az irodalmi termés esztétikai szempontból tekintett „újszerűségét", az 1840-es évekre határozott léptekkel meginduló fordításirodalom „korszerűségét" akár szlovén vagy szlovák mértékkel mérnénk; mondjuk Dimitar Popski költői teljesítményét (ő volt az első újbolgár nyelvű költemény szerzője, a Szofronij Vracsanszkiról 1813-ban írott vers 1861-ben jelent meg első ízben) a Valentin Vodnikéhoz hasonlítanánk, aki verseskötetet adott ki, újságot szerkesztett, és hatalmas anyagot gyűjtött össze egy német—szlovén—latin szótárra. Azért akadt a bolgár irodalomnak olyan vállalkozása, amelyik beleilleszthető a kelet-közép-európai szintézisbe: Szofronij Vracsanszki önéletrajza a Dositej Obradovicé és a Kazinczy Ferencé között is tárgyalható, mint am3ly e műfajnak a Rousseau-étól és a Goethéétől eltérő változatát reprezentálja. A bolgár irodalommal kapcsolatban is fölvethető az „ütemeltolódás" kérdése. Ti. az, hogy majd a Ljuben Karavelowal, Petko Szlavejkovval és Hriszto Botevvel valóban meginduló modern bolgár irodalom gyorsított ütemben járja-e végig a kelet-közép-európai irodalmak által kevésbé gyorsan, hosszabb időt igénylő utat ? Ennek a nézetnek kedvez ama felfogás, amely az ütemeltolódást egy régió irodalmi (vagy történelmi) fejlődése egyik fő jellemzőjének tartja.

70 69. Bihiku, Koco: Histoire de la littérature álbanaise. Tirana 1980. A XIX. század végéig tartott a régi irodalom korszaka, innentől kezdődik a nemzeti újjászületés irodalmának korszaka. 70. Fried István: Phasenverschiebung. Zu Periodisierungspróblemen in den ostmitteleuropäischen Literaturen. Historische Kulturbeziehungsforschung. Mitteilungen des Studienkreises fur Kulturbeziehungen in Mittel- und Osteuropa (Lüneburg) 1 (1983) 3-9. 548