AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

megküzdenie a nemzeti fenyegetettség és megosztottság bénító rémével) egészében elmaradt a lengyel felvilágosodás irodalmának az európai irodalom magas mércéjével is előkelő szerepétől. Lengyelország felosztása, majd a több ízben levert felkelések lehetetlenné tették az önálló nemzeti-politikai fejlődést, a lengyel emigráció politikai-katonai próbálkozásai legföljebb az illúziók elvesztésével végződnek. Ugyanakkor a lengyel emigráció irodalma az 1830-as években a legjelentősebb európai irodalmak közé tartozik, Mickiewicz művei hamarosan német és francia fordításban is megjelentek, és jódarabig határozták meg Európa lengyelség-képét. Sienkiewicz regénye, a Quo vadis (1895/96.), Reymonté, Chlopi (Parasztok, 1902—1909.) szintén világhírre emelkedett, s ezt a Nobel-díjak is igazolják (Sienkiewiczé 1905ben, Reymonté 1924-ben). A régió egyes irodalmai között fejlődésük ütemét, az irodalomnak viszonylag teljes vagy viszonylag hiányos voltát,

58 az irodalmi nyelv helyzetét, sőt, az irodalmi művek megjelenési feltételeit tekintve igen lényeges eltérések lelhetők föl. Ezt a művészet más területeiről is megállapíthatjuk. Általában sokáig hiányzott az a ,,mecénási" szerepet vállaló réteg, amely az anyanyelvi kultúra fejlesztéséért számottevő áldozatot hozott volna. A cseh és a magyar arisztokrácia jó darabig nem anyanyelvű művek, nem „hazai" mesterek támogatásával tűnt ki. Még később is gúnyversek, fájdalmas hangú megnyilatkozások témája a nemesi, polgári, kispolgári közömbösség az anyanyelv, a hazai születésű művészek iránt. Az író kockázatot vállalt, ha saját költségén jelentette meg verseskötetét vagy fordításait, egy-egy alkalmi mecénási gesztustól eltekintve az előfizetés kétes kimenetelű módszere bizonyult az egyetlen járható útnak.

59 Még ezen az általános képen belül is más színben látható pl. a szlovák vagy a magyar irodalmi alkotások sorsa; más pl. a kéziratosság szerepe az erdélyi román és szász művelődésben; ennek következtében a jelentősebb anyagi hozzájárulást, a feltétlenül bizonyos számú olvasóközönséget igénylő műfajok (a regény) kifejlődésének legalább annyi „technikai", mint műfajtörténeti akadálya volt. A regényelméleti meggondolásokon túl a „technikai" feltótelek szűkössége sem kedvezett a cseh, a magyar, a szlovák, a szerb, a horvát, a szlovén regények Jcorai megjelenésének. Az alacsonyabb színvonalú-érdeklődésű közönség viszont szívesen olvasta a másod- és harmadrangú német—francia szerzők ún. regényeinek fordítását, egyik-másik a magyar adaptáció révén jutott el a szlovák és a román fordítóhoz. Ezzel szemben már csak a kedvező körülmények miatt is a lengyel regény és a regényfordítások sora színvonalasabb, tágabb spektrumú volt, mint pl. a szlovák és a magyar.

60 Ám a kedvező 58. Bojtár Endre: i. m. 80 — 81. háromféle irodalomtípust különböztet meg: «Vollständige» Literaturen; Zwischenstellung; «unvollständige» Literaturen. Erősen vitatható, hogy a második helyen említett irodalmak közé számított cseh, szlovén, szerb, horvát és ukrán irodalmakban ne lett volna klasszicizmus. 59. Buch- und Verlagswesen im 18. und 19. Jahrhundert. Beiträge zur Geschichte der Kommunikation in Mittel- und Osteuropa. Hg. von Herbert G. Göpfert, Gerard Kozielek und Reinhard Wittmann. Red.: Heinz Ischreyt. Berlin 1977. Különösen Strahinja K. Kostié, Wolfgang Kessler, A. S. Mylnikov és Fried István értekezései közölnek erre vonatkozó adatokat. 60. Erről részletesebben: Fried István: A kelet-közép-európai regény kialakulásához. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1980. Budapest 1982. 517 — 538. 541