AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

gyökerei nagyon sokszor a klasszicizmus talajába nyúlnak le, s hogy formavilágukban is — s nem is egyszer — sok a klasszicista elem." Sziklay a romantika és a realizmus „együttélés"-ét is említi, ezúttal már nem keverékről, hanem ötvözetről szól, bár ebbe az ötvözetbe — állítja — itt-ott a ,,hazai népies hagyományőrzésnek és a szentimentalizmus maradványainak" elemei is vegyülnek.

57 Ezzel kapcsolatos a már oly sokat vitatott kérdés: az egyes irodalmi korszakokat stílus- vagy eszmetörténeti szempontok szerint elemezzük-e, vagy pedig az ún. történeti korszakon belül keressük az irodalom fejlődésének irányait, az irányzatok és áramlatok mozgását, a műfajokról kialakított vélekedések változásait. Milyen érvényességgel rendelkezik a nemzeti újjászületés, a nemzeti ébredés politihatörténeti fogalma az irodalmi korszakokkal való szembesítésben; lehet-e a felvilágosodást, a XVIII. század második felének legjelentősebb eszmei áramlatát korszakjellemzőként felfogni; jogosult-e régiónkban klasszicizmusról, rokokóról vagy szentimentalizmusról szólnunk akkor, amikor egészen nyilvánvalóan nem kerül sor a klasszicizmus „nyugati" teoretikusai teljes életművének recepciójára; helyes-e, ha a gazdaság- és a politikatörténetben bevált terminológiát alkalmazzuk irodalmi jelenségekre, irodalmi áramlatok jellemzésére ? Következő kérdésünk már kifejezetten irodalmi problémáink körébe vezet: egy-egy fontos vagy kevésbé fontos ún. eszmei vagy ún. külső-belső formai (verselési, műfaji, szerkesztési) sajátosságból milyen mértékben lehet következtetni egy-egy irányzat felbukkanására, továbbélésére ? A még bőven szaporítható kérdések jelzik, hogy a történettudomány fogalomrendszere lényegében tér el az irodalomtudományétól. A történeti események bizonyos mértékig összefüggnek az irodalom eseményeivel, de mindegyiknek megvan a maga belső autonómiája. A lengyel felvilágosodott abszolutizmus jótékony lehetőséget biztosított a lengyel felvilágosodás szellemében írott művek számára, a lengyel—francia irodalmi kapcsolatok is virágzottak, s minthogy a lengyel király támogatta az anyanyelvű színházat, jelentős értéket képviselő lengyel színműirodalom gazdagította a lengyel művelődést. A hanyatló erejű lengyel állammal szemben a franciául író II. („Nagy") Frigyes a nagyhatalommá emelkedő Poroszországban nem biztosított hasonló lehetőséget a német irodalom számára, a szintén felvilágosodott abszolutista II. József sem az osztrák irodalomnak (viszont a bécsi zenei klasszicizmus kiemelkedő teljesítményeket hozott létre Haydn és Mozart műveiben). S az orosz XVIII. századi irodalom (pedig nem kellett 57. A stíluskeveredésről mint zónánk jellegzetességéről: Sziklay László: Die Anfänge des „nationalen Erwachens", der Aufklärung und der Romantik in Mittel- und Osteuropa. In: Aufklärung und Nationen... 15 — 49. A 44. sz. jegyzetben i. m.-ben, másutt is a stílusbeli tarkaságot elismerve, vitatjuk, hogy mindenáron a német Klassik vagy a korai romantika variánsait, vagy akár a francia klasszicizmus „mását" kellene keresnünk a kelet-közép-európai irodalmakban. Vö.: Einige Besonderheiten der Anfänge der Romantik in Mittel- und Osteuropa. In: Aufklärung und Nationen... 333 — 372. A teljes európai színképet érdekesen mutatja be a szintetizáló és az egyes nemzeti irodalmak 1760 — 1820 közötti korszakát analizáló tanulmánykötet: Le tournant du siécle des lumiéres 1760—1820. Les genres en vers des lumiére8 au romantisme. Red.: György M. Vajda. Budapest 1982. 540