AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

fiai eszmerendszerré állt össze tehát itt is, az eredetihez hasonló sokszínű formában, számos változatban, amelyek a részletekben néha homlokegyenest ellenkeztek egymással." Más, sok tekintetben hasonló, néhány lényeges ponton azonban eltérő véleményt idézünk föl: a román felfogás szerinti Délkelet-Európára vonatkozólag állapítja meg egy kutató, hogy a nemzeti öntudat formálásának korszakára jellemző az ellentét a felvilágosodás egyetemessége és a nemzeti jelenségek között (opposition entre Tuniversalisme des Lumiéres et le phénoméne national).

45 Egy francia Délkelet-Európa-kutató pedig a szellemnek a tudomány által történt felszabadítását mevezi meg a nemzeti emancipáció fő ismérvének, és ez feljogosít a Lumiéres fogalom használatára.

48 Mirambel a nyelv és az irodalom szerepét elemzi, ezeket tartva a nemzeti öntudat „vektor"-ainak. E gondolatmenet lezárásául Sziklay László programadó tanulmányának

47 bevezető téziseit idézzük. A dolgozat kiindulópontul elfogadja a kelet-európai régió létét, valamint a magyar történészek tételét a kétféle nemzettípusról. Már ebben a korai tanulmányban is megfigyelhetjük a módosítás szándékát. Sziklay ugyanis felismeri, hogy a XIX. század második és részben már első felének orosz irodalmi fejlődésétől jócskán eltér a régió többi irodalmának fejlődése. Pl. sehol sem ért el a regény az oroszhoz hasonlóan kiemelt szerepet, ellenben a terjedelmesebb verses epikának vagy bölcseleti költeménynek általában fontosabb szerep jutott. Puskin verses regényéhez hasonló művek jóval később jelentek meg a kelet-közép-európai irodalmakban, Gogol korai elbeszéléseinek nemigen akad párja. A másik — lényeges — eltérés: a balti népek irodalma kimarad az elemzésből. Sziklay is hangsúlyozza a „feudális kötöttségek" fennmaradását, a soknemzetiségű állam ténye mellett azt is, hogy KeletEurópának „alig van tájegysége, ahol ne több nemzetiség élne egymás mellett, sőt együtt, keverten", a városi kultúra hagyományainak, a Londonhoz, Párizshoz vagy Weimarhoz hasonló városi központoknak hiánya a régió jellegzetességei közé tartozik. Sziklay hangsúlyozza a „fejlődés" utolérésére irányuló erőfeszítéseket, a „népiesség" és a népihez idomulás jelentőségét, a nyelvújítások esztétikai-irodalmi vonatkozásait, bizonyos műfajok dominanciáját etc. Egy részletkérdésről szóló előadásában némileg módosítja 1962-es elgondolásait. Az érdekelt nemzetek kulturális fejlődésének egyik leglényegesebb karakterisztikumát a periodizációban megnyilvánuló ütemeltolódásban fedezi föl (un des aspects les plus caractóristiques du dévéloppement cultural des nations interessés: c'est le décálage chronologique 45. Georgescu, Valentin Al.: La philosophic des lumiéres et la formation de la conscience nationale dans le Sud-Est de VEurope. In: Les Lumiéres et la Formation de la Conscience Nationale chez les Peuples du Sud-Est Européen. Actes du Colloque international organise par la Commision de l'AIESEE. Bucarest 1970. 23 — 42. Az idézet a 40. lapon. 46. Mirambel, Andre: La littérature et la langue, vecteurs de la conscience nationale chez les peuples du Sud-Est européen. In: Uo. Az idézet a 19. lapon. 47. Sziklay, László: Einige methodologische Fragen der vergleichenden Literaturgeschichte. Studia Slavica 9 (1963) 311—335.; Uő.: A kelet-európai összehasonlító irodalomtörténetírás néhány elvi kérdéséről. In: Szomszédainkról. A kelet-európai irodalom kérdései. Budapest 1974. 11 — 67. 537