AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

— 12—14. szd.

: Christianisierung und Nationsbildung; Zivilisatorische Verwestlichung und geschichtsregionale Differenzierung

; — 15—16. szd.: Ostmitteleuropäische Ständefreiheit, más néven a Jagellók korszaka; — 16—18. szd. közepe: Das nordosteuropäische Zeitalter der nordischen Kriege

; Russlands Vormacht in der osteuropäischen Geschichte. Ennyiből is érzékelhető Zernack módszere, amellyel a kelet-európai térség általa dominánsnak vélt jelenségeit emeli ki, s e leglényegesebb változásokból alakítva ki a korszakokat. Erősen vitatható ez a módszer, jóllehet a kultúra története során is elképzelhetőnek tartjuk egyes területek különösen fontos szerepét egyes korszakokban, mint például a lengyel reneszánsz, majd barokk, illetve az adriai-tengerparti reneszánsz és barokk irodalmi-művészeti jelenségeket, vagy az orosz regény fejlődését a XIX. században, a szecessziónak, a szimbolizmusnak a XX. század első évtizedeinek szlovén, cseh, magyar és lengyel irodalmát etc. A másik vitapont lehet az egységes régiónak felfogott Kelet-Európa alrégióinak elhatárolása. Lehetséges-e az 1918-ban megalakult Csehszlovákiát elválasztani egyfelől Ausztriától, másfelől Magyarországtól. Tegyük ehhez gyorsan hozzá, hogy az osztráknak tartott irodalom több jeles képviselője csehországi illetőségű (Rilke, Werfel, Kafka, M. Brod, korábban Stifter), így ebben az esetben és másutt az „Übergangszone" fogalma kevéssé elégíti ki az irodalom kutatójának csoportalkotási igényét. Nem egészen megnyugtató a történeti Poroszország (Brandenburg) besorolása sem, illetve határozott elválasztása más, ugyancsak keleti német területektől (pl. Szászországtól). Sem politikailag, sem kulturális tekintetben nem lehet múló epizódnak felfogni a lengyel— szász perszonáluniót. Mint ahogy a Jagellók Magyarországon nem túlságosan hosszú ideig tartó korszakát (1490—1526) sem tekinti Zernack annak. A Jagelló-korszak jelentőségót a magyar kultúrában az irodalom- s a művelődéstörténet adatai is alátámasztják, s a cseh—osztrák—magyar kapcsolatok kutatói is hangsúlyozzák. A magyar történészek a társadalom- és a gazdaságtörténet szempontjait általában a politikatörténet fölé helyezik. Olyan, belső tagozódásai ellenére homogén Kelet-Európában gondolkodnak, amelyben huszonhét nép kereste történelme folyamán „honját a hazában". Arató Endre szerint

42 a régióra az jellemző, hogy Nyugat-Európához képest jelentős a gazdaságitársadalmi elmaradás; valamint az, hogy soknemzetiségű államok találhatók területén (bár az előbbi többé-kevésbé az ibériai félszigetről is elmondható). Ennek következtében a polgári átalakulás összefonódik a nemzeti függetlenség kérdésével. A nemzeti kérdés kerül a polgári jellegű átalakulás zászlóvivői gondolkodásának középpontjába. A polgári típusú nemzeti mozgalmak a legtöbb területen nyelvi-kulturális formák között indultak meg, minthogy az önálló nemzet egyik legfontosabb ismérvének a nyelv számított. 42. Arató Endre: Kelet-Európa története a 19. század első felében. Budapest 1971. 535