AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

termékeit. Chalupka magyar nyelvű színdarabjának témája, figurái, sőt az akadémiai jutalom megpályázása a magyar irodalom hasonló jelenségeihez való kapcsolódásának, egy másik nyelvű irodalmi rendszerbe való beilleszkedésnek szándékáról tanúskodnak. Hasonló példát említhetünk egy korábbi periódusból. A cseh bibliai nyelvre Anakreont és más antik görög költőket fordító Samuel Roznay németre fordította Csokonai Vitéz Mihály költeményeit is, és általában népszerűsítette a német nyelvterületen (Bécsben és Tübingában megjelenő folyóiratokban) Csokonait, Kisfaludy Sándor szerelmi versciklusát.

34 Ez utóbbi aztán Roznay német tolmácsolásán keresztül jutott el a cseh irodalomba, ahol hasonló versciklus és strófaszerkezet megteremtésére ösztönzött.

35 Példáink nem teszik kétségessé egy óvatosan tételezett cseh—szlovák kontextus létét, bár a dvojdomovost' fogalma helytállóbbnak látszik a félreérthető kontextus-kategóriánál.

36 Viszont ha elfogadjuk is az ilyen jellegű kontextust komparatisztikai alapegységként, akkor sem zárhatjuk ki más nemzeti irodalmak, más nyelvek bevonását (példánknál maradva) a szlovák nemzeti irodalom fejlődésének vizsgálatából, másfelől az irodalmak közötti kapcsolatoknak regionális szempontú elemzéséből. Adott esetben Roznay vagy Chalupka tevékenysége nyilvánvalóan nem része, nem periódusa a német vagy a magyar nemzeti irodalomnak. De az is nyilvánvalónak tetszhet, hogy pl. a cseh—szlovák „kontextus" koronként változó tartalmát a német (osztrák), illetve a magyar irodalom egyes jelenségei, az onnan érkező impulzusok, a nem szláv nyelvterületen létrejött alkotások számottevő mértékben alakítják, színezik. így a cseh— szlovák kontextust csak bizonyos területen érezzük relevánsnak, és nem hiszünk egy változatlan tartalmú, kizárólag az etnikai rokonsággal és egyes alkotók kétnyelvűségével vagy kettős irodaimiságával jellemzett kontextusban. A cseh—szlovák irodalmi, nyelvi, kulturális kapcsolatokban, kölcsönhatásokban, közös fejlődési fázisokban nem csupán az etnikai rokonság és az időnként majdnem nyelvi közösségnek nevezhető irodalmiság tudata munkál. Az elemzésnek a divergenciára utaló tényezőket is fel kell tárni, például a cseh bibliai nyelvvel szemben az önálló szlovák irodalmi nyelv kialakítására, elfogadtatására irányuló szándékokat is. Mint ahogy az illirizmus egyneműsítő, nyelvi homogenitásra törekvő kísérleteivel szemben Preseren és Matija Öop az „önelvű" szlovén irodalom és irodalmi nyelv megteremtésére vállalkoztak. S bár a szláv irodalmi kölcsönösség elmélete, a szlávok összefogásának gondolata ezektől a bizonyos mértékben — nyelvileg-irodalmilag — „szeparatista" alkotóktól sem volt teljesen idegen, a szlávizmus mellett azonban másfelé is tájékozódtak, illetve a szláv iro34. Fried István: Csokonai nyomában. Irodalomtörténeti Közlemények 76 (1972) 186 — 191. 35. Sárkány Oszkár Válogatott tanulmányai. Szerk. és jegyz. ellátta: Sziklay László. Budapest 1974. 36. Segédfogalomként megfontolandó a „szomszédos irodalmak", a Nachbarliteraturen. Vö.: Barbaric, Stefan: A nemzeti qffirmáció mint a közép-európai romantika jellegzetessége. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 7 (1975) Nr. 25.: 15 — 21.; Sziklay László: Die Entwicklung der Gesichtspunkte und der Methode im Unterricht einer slawischen Literatur im ungarischen Hochschulwesen. Studia Slavica 25 (1979) 399-406. 532