AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

zájárulást jelentenek az európai és a világirodalom makroszisztémájának ismeretéhez. SÍ. Wollman gondolatmenetéből következik, hogy egy (szláv nemzeti) irodalom több regionális szintézisben tárgyalható. A bolgár irodalom szláv is, balkáni is; a cseh közép-európai is, szláv is és így tovább. Az azonban nem elég világos előttünk, hogy az „organikus"-nak nevezett szláv irodalmi szisztéma egyes irodalmait csupán az etnikai rokonság ténye köti-e egybe, vagy az irodalmak valóban egy típusba sorolhatók-e. S ha igen, akkor csak „földrajzi" okokból említhetők-e együtt pl. a többi középeurópai irodalommal, vagy ezekkel is összefűzi-e a szóban forgó szláv irodalmakat „tipológiai hasonlóság". S ha igen, vajon két különböző szisztémáról van-e szó. Feltehetőleg arról, hiszen a bolgár irodalom XVIII. századi jelenségeit nemigen lehet pl. a magyar felvilágosodás irodalmának jelenségeihez hasonlítani, és különösképpen a lengyel XVIII. század virágzó, felvilágosult eszmeisegű íróinak, irodalmi rendszerének megfelelőit nem leljük a bolgárban, de a bolgárnál kedvezőbb helyzetű szlovákban sem.

23 Amikor Karol Rosenbaum a szlovák irodalmi romantika közép-európai kontextusáról szólt,

24 a kontextus fogalmát értelmezve az etnikai és nyelvészeti meggondolásokkal szemben a földrajzi „kritériumot" hangsúlyozta. A kontextus — Rosenbaum szerint — segédfogalom, amelyen nem csupán a kapcsolatok mennyiségi és minőségi elemeinek összességét értjük, hanem a párhuzamosságot is, a fejlődés hasonlóságait és eltéréseit, a romantikának és egyes tendenciáinak elhelyezkedését a szomszédos irodalmak fejlődésének keretében. Ha a szlovák felvilágosodás vagy romantika példáját tartjuk szem előtt, elfogadhatónak látszik Rosenbaum kontextus-értelmezése, de általában aligha elégíti ki a regionális csoport képzésére való törekvés igényét. Ugyanis a kontextus ilyeténképpen való értelmezése eleve a központba helyez egy adott nemzeti irodalmat. Ennek az adott nemzeti irodalomnak aspektusából szemléli más nemzeti irodalmak jellegzetességeit. A viszonyítási pont (ebben az esetben) a szlovák romantika, amely a cseh, a szlovén, a magyar, a lengyel romantikánál egy-két évtizeddel később alakult önálló stílussá és világfelfogássá ; amely ugyan tagadhatatlanul része a közép-európai romantikus tendenciáknak, de néhány vonatkozásban erősen elüt a lengyel—magyarosén—szlovén tendenciáktól. Márpedig a szomszédos irodalmak együttes vizsgálatakor nemigen látszik célszerűnek a legkevésbé „szabályos", a leginkább „késve" megjelenő nemzeti irodalom alapként való felfogása.

25 Nem sokkal szerencsésebb a csoportképzés szempontjából Sergio Bonazza regionális szintézist felvázoló tanulmánya sem.

26 Tanulmánya címéből 23. Jogosnak érezzük M. Kudélka szkepszisét: A szláv közösség kérdései sem elméletileg, sem konkrét-történeti szempontból még nincsenek kidolgozva. Vö.: Kudélka, M.: 0 szlavisztike kak szfere poznanij. In: Metodologicseszkie problemü... 31. 24. Rosenbaum, Karol: Slovensky" romantizmus v stredoeurópskom literárnom kontexte. In: Őeskoslovensképrednásky pre VII. medzinárodny zjazd slaviatov (Varsava 1973). Praha 1973. 37-46. 25. E kérdésről részletesebben: Fried István: K otdzke typólógie romantizma niektortfch vtfchodoeurópskych literatúr. Slavica Slovaca 17 (1982) 302 — 315. 26. Bonazza, Sergio: Le letterature slave delta Monarchia Asburgica e quella austriaca dél XIX secolo. In: Mondó slavo e cultura italiana. Contributi italiani al IX Congresso Internazionale degli Slavisti Kiev 1983. Roma 1983. 38—54. 528