AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

nyúlt a figyelem.

12 A hatalmas anyagot mozgató és azt tendenciózusan csoportosító Valjavec a magyar kutatás előtt a Südostforschung tipikus képviselője lett; s a Südostforschung Valjavecnél — egyáltalában nem rejtetten — a „kultúrlejtő" (Kulturgefälle) elméletével alapozódott meg. A német kultúrától lejtett Közép- és Kelet-Európa felé az út. S ez azt jelentette, hogy Kelet- és Közép-Európa kultúrájában a mechanikusan értett német „hatás" a legfőbb stimuláló tényező, e régió valamennyi jelentősebb kulturális teljesítménye német hatásnak köszönheti megszületését. A „hatás" fogalma a valjaveci interpretációban azonosul a passzív be- és elfogadáséval, az „átadó" lesz a kultúra hordozója, a recepció alacsonyabb rendű folyamattá válik. Már csak elméleti szempontból is joggal emelte föl a magyar kutatás szavát Valjavecnek a hivatalos német birodalmi politikát a művelődéstörténet adataival alátámasztani igyekvő könyvével szemben. „Azt reméltük — vitázik Kosa János

13 —, hogy ez a hatalmas tanulmány, amely mintegy öt nyelv kultúráját hasonlítja össze, módszertanilag is lényegesen előbbre fogja vinni az összehasonlító kultúrtudományt, tehát azt a tudományágat, amely a kultúrák egymásrahatásával és párhuzamos fejlődésével foglalkozik." A továbbiakban aztán Kosa részletesen bizonyítja, hogy Valjavec miben téved, miben egyoldalú, mennyiben nem felel meg könyve a frissebb szemléletű komparatisztikai és általában a tudományos elemzés követelményeinek. Egy másik magyar bíráló éppen a recepció problémaköréből, a recepció- és kapcsolatformákból indul ki: Valjavec könyvében „arról van ugyanis szó, hogy egy bizonyos nemzet kultúrája a különböző korszakokban mennyire jutott szerephez egy másik nemzet szellemi és anyagi életében. Maga a tárgy választás tehát nem elég történeti." Ennek a „történetietlenség"-nek aztán egészen konkrét következményei vannak: „Mivel a német kultúra hatását keresi, hajlandó mindent németnek látni, ami a német kultúrában is megvolt, s más nemzeti kultúrák hatásait minden körülmények közt német közvetítésnek s ezzel német kulturális befolyásnak tartani."

14 Az idők folyamán módosult a hangnem, finomodott a módszer, amelylyel mind a kapcsolattörténet, mind pedig a délkelet-európai szintézis kérdését megközelítette a német irodalomtudomány. Szinte csak az alapfogalom, Südosteuropa megnevezése maradt változatlan: az általunk KeletKözép-Európának és Balkánnak tartott régió összefoglaló jellegű kategóriája. Bizonyos intézmények szétválasztják a Délkelet-Európa- és a KeletEurópa-kutatást, ez utóbbin inkább a lengyel, orosz, ukrán, belorusz és balti területeket értve. De találkozunk olyan felfogással is, amely viszonylag egységes Délkelet-Európáról szól, és ennek a viszonylagos egységnek törté12. Valjavec, Fritz: Der deutsche Kültureinfluss im nahen Südosten. I. München 1940.; Uő.: Karl Gottlieb Windisch. Das Lebensbild eines südostdeutschen Bürgers der Aufklärungszeit. Budapest 1936. Az igazsághoz tartozik, hogy Valjavec szemlélete az idők folyamán némileg változott, faktografikus módszere azonban kevéssé. Vö.: Uő.: Geschichte der deutschen Kulturbeziehungen zu Südosteuropa. I—V. München 1953-1970. 13. Kosa János: Német kultúrhatás Délkelet-Európában. Egyetemes Philologiai Közlöny 76 (1941) 215. 14. Csapodi Csaba: Fritz Valjavec: Der deutsche Kültureinfluss... Századok 76 (1942) 464-465. 524