AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

európai" meghatározottságáról) és monográfiája egyként ezt a tételt szolgálják. A „rokonság" inkább metaforikusán fogható föl. Gáldi dolgozataiban az irodalmi fejlődés párhuzamairól, a nyelvi-kulturális érintkezésekről hoz sok adatot. 4. A sorsközösség hangsúlyozásában nem csekély szerepe volt az 1930as esztendőkben az egyre erősödő magyar szellemi áramlatoknak, amelyek a magyar irodalomtudomány és történetírás több képviselőjének egyoldalúan német orientációjával szemben a magyarok és a magyarokkal szomszédos népek érintkezéseinek, egyérdekűségének elvét hirdették meg, választották a kutatás tárgyául. A 40-es esztendők politikai tapasztalatai aztán tovább erősítették azok meggyőződését, akik a német ,,hatás"-tól való függetlenedést összekapcsolták a kelet-európai, kelet-közép-európai érdeklődéssel. Mindazonáltal nem állíthatjuk, hogy kizárólag időszerű politikai vagy művelődéspolitikai okok következtében lendült föl a magyar Kelet-Európakutatás, és ért el immár nem csupán a nyelvészetben (bár elsősorban ott!) magas szintet a magyar szlavisztika. Aligha tagadható, hogy a nemzetközileg is föllendült, kongresszusok rendezésével életrevalóságát bizonyító komparasztika jelentékeny hatással volt a magyar irodalomtudományra. Mind a pozitivizmus kedvelt területei (nemzetkép-kutatás, tárgy történet), mind az újszerűen vizsgált magyar—szláv, magyar—román kulturális-irodalmi kapcsolatok elemzése egy majdan megírandó szintézis felé mutattak előre. Ti. egy olyan regionális irodalomtörténet felé, amely a közelebbről ugyan pontosan soha meg nem határozott Kelet-Európa, Kelet-Közép-Európa valamennyi irodalmi áramlatát, irányzatát párhuzamosan, egymással való „rokonság"-ban akarta láttatni. Az 1930-as esztendőkben egyelőre a kétoldalú (magyar—szlovák, magyar—román, magyar—horvát) kapcsolatok feltárására került sor, de már a Gál István szerkesztette tanulmánykötetek,

9 valamint néhány más tanulmány,

10 s a leginkább Gáldi László monográfiái a szintézis ígéretével kecsegtettek. Ebben a szintézisben helyet kapott (volna) a német és az orosz irodalom között létező valamennyi irodalom (a baltiak nem), azaz összefogta (volna) a balkáni-magyar és a kelet-középeurópai-magyar irodalmi érintkezéseket. Utóbb az a lehetőség is fölmerült, hogy az orosz—magyar kapcsolatok is alkotó elemei legyenek ennek a szintézisnak. A megjelent kötetek, tanulmányok alapján állítjuk az alábbiakat: 1. Egyelőre a kétoldali kapcsolatok jellege, histórikuma volt időszerű. 2. A balkanisztikának és a Kelet-Közép-Európa-kutatásnak nem a módszere, csupán elemzett területe látszott különbözőnek.

11 9. Gál István (szerk.): Ungarn und die Nachbarvölker. Budapest [1943.]; Uő. (szerk.): Magyarország és Keleteurópa. A magyarság kapcsolatai a szomszédos népekkel. Budapest 1947. 10. Elsősorban az Apollo (1934-1940) és a Láthatár (1933-1934, 1936-1944) c. folyóiratokban megjelent tanulmányokra gondolunk: Csuka Zoltán, Hadrovics László, Kovács Endre, Sziklay László, Gáldi László, E. B. Lukáé írásaira. 11. Gál István (szerk.): Magyarország és a Balkán. A magyar tudomány feladatai Délkelet-Európában. Budapest 1942. Vö.: Fried István: A magyar balkanisztikai kutatások. Hagyományok és problémák. Helikon Világirodalmi Figyelő ( = HVF) 21 (1975) 169-178. 522