AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

iparosok szervezői tevékenységét igazolják. Mérei Gyula okmánygyűjteményének, valamint a vándorlegény névsoroknak az összevetéséből megállapítható, hogy 1848. május 14-én a mesterek és a segédek között fenálló ellentétek elsimítására létrehozott egyeztető bizottságban három, vándorideje egy részét Párizsban töltött iparos foglalt helyet: Dlaschy (Dlauchy ?) Károly lakatos, Schaudek Ferenc tímár és Kasselik kőműves.

47 Június 8-án a pesti kovácslegények sztrájkba léptek és mestereiktől az idegen munkások elbocsátását követelték. A nagy vihart kavart megmozdulás szervezője Szalay Ignác 33 éves kovácssegéd volt, aki 14 évi vándorlás után 1847 júliusában tért vissza Párizsból. Szalay, mint választmányi tag, már április 23-án aláírója volt annak a feliratnak, amely 11 pontban foglalta össze a kovácsoknak szociális és munkajogi kérdésekben megfogalmazott követeléseit.

48 Megmozdultak a vasút és a bányavidék munkásai is. Ez utóbbiak vezetője egy Mehling nevű külföldet járt, művelt bányász volt, aki Louis Blanc munkásszövetkezési és egyesülési elveihez hasonló nézeteket terjesztett társai között, hangoztatva, hogy nincs szükség a bányakamara igazgatására, a bányászok szövetkezeti alapon maguk vegyék tulajdonba az üzemet. A munkásmegmozdulások hatására a kormány kénytelen volt foglalkozni a céhek ügyeivel, de felszámolásuk helyett csak reformjukra tett intézkedéseket. A június 9-én kelt céhszabály módosító rendelet engedélyt adott a céhen kívüli iparűzésre, azaz a kontárkodásra, kimondta a munkavállalás szabadságát, a 14 éven aluliak 9 órás foglalkoztatását, megszabta a felmondási időt és biztosította az egészséges szállást, továbbá azt, hogy a bér egyezkedés tárgya legyen. A mintegy 200 szakaszból álló rendelet nagyban megkönnyítette a kismesterré válást s ezzel a polgárság megerősödését, de ugyanakkor jelentősen korlátozta a munkások szervezeteinek működését, midőn azokat közvetlenül a mesterek felügyelete alá helyezte. Az egykor Párizsban szervezkedők közül Garay Antal pályájának alakulása követhető leginkább nyomon. Hazatérte után Garay nyomban honvéd egyenruhát öltött: végig harcolta a diadalmas tavaszi hadjáratot, ott volt Buda és Komárom ostrománál. 1849 októberében — immár főhadnagyként — a komáromi 49. zászlóaljjal együtt kapitulált. Menleveles lóvén, büntetlenül térhetett haza. Az abszolutizmus évei alatt gazdatisztként tevékenykedett, majd amikor ismét lehetőség adódott a nyílt politikai fellépésre, a Függetlenségi 48-as párt tagja lett, s ennek szekszárdi elnökeként vonult nyugalomba halála évében, 1911 nyarán.

49 47. Mérei Gyula: Munkásmozgalmak 1848 — 1849. Bp. 1949. 162 — 163. o. 48. Uo. 246. o. 49. Tolna megyei Közlöny 1911. jan. 8. 33 OSZK Évkönyve 1982—1983 513