AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

Európa csendes... A forradalmak apályának beköszöntével Európát, így Párizst is elözönlötték a menekültek, köztük a magyarok is. Az egykori honvéd tisztekből és közjogi méltóságokból álló, Teleki László vezette csoport a rue Neuvedes-Petits-Champs-on levő Hotel Danemarkból irányította a sajtó- és diplomáciai hadjáratot a Habsburg önkény ellen. Vajon volt-e valamilyen kapcsolat a Kossuth-emigráció és a magyar iparosok között ? Az eddigi állásfoglalások ellenében bizton állíthatjuk, hogy volt, bár nyomban hozzá kell tennünk, hogy csak igen formális. A gazdag mémoire-irodalom egyetlen szóval sem utal arra, hogy akár Teleki, akár Klapka összeköttetésben állt volna az egylettel, ugyanakkor más források kétségtelenné teszik, hogy a kapcsolat létezett, ha nem is politikai, hanem inkább emberbaráti síkon. Zsarnay Pál szabadcsapat parancsnok, az amerikai polgárháború későbbi hőse így vall erről egyik levelében: ,,Vannak Parisban magyar mesteremberek is. Ezeknek itt magyar társaságuk van, s ők látják el a szegényebb sorsú menekülteket szállással, koszttal és csekély útiköltséggel. Nekik én is nagy köszönettel tartozom." (Párizs, 1850. július 29.)

50 Az egyesület taglétszáma az 1850-es évekre igen megcsappant, mivel a tagok jelentős része hazatért. A maradók közül néhányat név szerint is ismerünk, így pl. Rogács Antalt, Fövényesit, Párduczot, Páskált és Ruprechtet, akik később, az 1864-ben újjáalakult egyletnek is tagjai lettek. A megfogyatkozott kolónia 1854 táján kb. száz fős volt. Az egyletük ugyan már nem létezett, de változatlanul segítették egymást, és jó hírük sem apadt a francia mesterek szemében.

51 Bach ügynökei előtt nem maradhatott sokáig titokban a Danemark kávéházban székelő és még mindig illegálisan működő PMJE. Erre utal a Bécsben 1851. április 11-én kelt egyik jelentés is: „Parisban — Rue St. Honoré székhellyel — több magyar szökevény lázadó kezdeményezésére ,Magyar Társaság' néven klub alakult, amely a Magyarországból Parisba kerülő magyar munkások gyülekező helyéül szolgál. Ott, éppúgy mint a londoni kézműves-klubokban, a legféktelenebb elveket érvényesítik és a résztvevőket valósággal kitanítják, hogyan kell viselkedniük hazájukba való visszatérésük után, hogy a forradalmi proganda-munkát a császári államokban elősegíthessék. Amint megbízható forrásból hallatszik, ennek a klubnak egyik tagja, egy Bajor nevezetű pesti szabó, a legrövidebb időn belül elhagyja Parist, hogy visszatérjen hazájába. . ." Bach aggodalmát azok a jelentések is növelték, amelyek arról számoltak be, hogy egy párizsi bizottság Babeuf, Considérant, Proudhon stb. műveit, valamint a „vörös sajtó cikkeit" igyekszik Ausztrába becsempészni.

52 Kemény G. Gábor egyik tanulmányában túlzottnak tartja a bachi rendőrgépezet félelmét, mondván, hogy a külföldi magyar emigráns egyletek sem 1850 táján, sem később nem rendelkeztek szocialista eszméket közvetítő 50. Hazánk VIII. k. 53-66. o. 51. Jámbor Pál: Párisi emlékek. Szabadka 1861. I. k. 10—13. o. 52. Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849—1867. Bp. 1959. 36. o. 514