AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

Az embernek különféle tárgyakhoz van vonzalma... Azon vonzalmat a nevelés vagy szokás adta, vagy a tiszta észből fejlődött ki. .. A vonzal­mak igen különböznek egymástól; de főképp tényekhez való simulás a ne­veléstől függ, a nevelés által adhatunk szeretetet bizonyos tárgyakhoz, a nevelés olt a szívbe egy különös vonzalmat. .. Itt az első és főbb eszköz a nevelés, ha arra neveltetünk, hogy egymáshoz simuljunk, akkor könnyű egybe olvadni, mert az ész a neveléssel párosul, de ha az ellenkező oltatott szívünkbe, akkor nehéz, mert nem mindig győz a nevelés az ész fölött. Némely bölcs és fényes nevelésben részesültek, másoknál a nevelés elha­nyagoltatott, s csak a férfikor adá meg nehéz munka által azon tényekhez való simulást, melyet a nevelés oly könnyen adott volna meg. . . Vegyünk egyszer a kiművelt ész munkáját s a természet parancsát; mind a kettő azt mondja, hogy szeressük egymást, és az első napjainkban szeretet oltatott szívünkbe, később tán kisajtoltatott, de az ész ismét visz­szaadá. A természet szent parancsa nem egyében, mint ez alapon nyugszik, mert egyedül úgy lehetünk boldogok, úgy felelhetünk meg emberi köteles­ségünknek, ha egymást rokonilag szeretjük és egybe olvadunk. Ha itt, távol a hazától egyesülünk, ha egyesülésre szoktatjuk magun­kat, s egymáshozi vonzalmunk öregbedik, s végre természetté válik bennünk, mi' könnyű lesz majd egyesülni a hazában Milliókkal! és vélük átkarolni egy nemzetet. — Egyenlők, honpolgárok leszünk — hazát, alkotmányt védünk, és szép jogainkat fenntartani egyesülve állunk vihar és vész ellen. így tehát egyedül az egyesülés adja meg azon kincset, amelyet a nevelés elhanyagolt; ő adhatja meg a valódi jólétet; egyesüljünk! és az egység rózsa­lánczaiba fűzünk minden honfit, minden igaz magyart, ez legelső, legszen­tebb feladatunk, ezen igéknek tetté változtatása legyen az új évben első teendőnk." A cikk második részét A Tárogató 1848. február 6-i száma közölte. Ebben írója ugyancsak az egyesülést jelölte meg a boldogság elérésének legfőbb eszközéül: ,,A tiszta ész és a valódiság" törvényeit kell követni, keményen dolgozni és egymást megbecsülni, s „ha anyagi erőt nem is adhatunk..., adjuk meg azt szellemileg." A februári forradalom és a magyarok Az 1848-as párizsi februári forradalmat az a munkásosztály vitte végbe, amely az 1847—48-as évek nagyarányú munkanélkülisége és ínsége szorítá­sában már a népek tavasza előtt is számos felkelést indított, de amely — szervezetlen lévén — mindaddig nem tudott átütő erőt felvonultatni a hatalommal szemben. 1840 után még a sztrájkokról is le kellett mondania, mivel nem volt elegendő élelmiszertartaléka. A munkásság vezetői ekkor kezdték meg a többnyire középkori eredetű, elavult módszereket alkalmazó, egymás ellen is gyakorta acsarkodó segélyegyletek átszervezését, harcké­pessé tételét. Ezek az egyesületek nemcsak új kormányt, hanem elegendő élelmet jelöltek meg politikai akcióik céljaként. 38 38. Lásd Garay Antal levele öccséhez. Garay i. m. 20. o. 508

Next

/
Thumbnails
Contents