AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

Közelebbről szemügyre véve az újjáalakult csoportosulásokat, azt tapasztaljuk, hogy tagjaikat a legkülönbözőbb utópista-szocialista eszmék jegyében tömörítették. Csakhogy ennek a szocializmusnak egyáltalán nem volt munkás jellege: mind a fourier-izmus, mind pedig a saint-simonizmus elsősorban az értelmiségre hatott, bevitelük a néptömegekbe igen csekély eredménnyel járt. Az azonnali akciókat sürgető munkások legöntudatosabbjai és legelszántabbjai a kommunisták voltak, ,,az egyetlen még figyelmet érdemlő franciaországi párt", ahogy Heine nevezte őket. A két nagy titkos társaságba tömörült kommunisták az egyenlőségen alapuló köztársaság kivívására készültek. Az európai forradalmak nyitányát jelentő népmozgalmuk azonban mégsem szervezett módon, hanem spontán akciókkal vette kezdetét február 22—24. között. A polgári kezdeményezésre összehívott reformista bankett betiltását követően a parlamenti ellenzék visszavonulót fúvatott. Nem így a munkások és a kereskedők: 22-én és 23-án több ízben is összecsaptak a kivezényelt katonasággal, mígnem a titkos társaságok által befolyásolt nemzetőrök, diákok és polgárok is csatlakoztak hozzájuk. 24-én már városszerte visszhangoztak az „éljen a köztársaság" és a „le Lajos-Fülöppel" kiáltások. Hasztalan volt minden időhúzási kísérlet, a királynak menekülnie kellett. A felfegyverzett tömeg elfoglalta a Tuileriákat és összezúzta a monarchiát jelképező trónt.

39 Az utcai harcok e végső szakaszában magyarjaink is jeleskedtek, élükön Garay Antallal. A Tárogató szerkesztője már az összecsapások kezdetén a barikádra sietett az éppen betegeskedő nemzetőr házigazdája fegyverével. 23-án este a Martin-kapunál verekedett, s csak a szerencséjének köszönhette, hogy ép bőrrel megmenekülhetett a torlaszát elfoglaló katonák elől. „Haza ballagtam, lefeküdtem; úgy aludtam, hogy csak a Notre-Dame nagy harang bugására ébredtem fel s ugrottam ki ágyamból, mintha én is nemzetőr és Párizsnak polgára volnék, pedig csak a szabadságnak voltam védője" — írta később emlékirataiban. Városház téri lakásáról egyenesen a Tuileriákhoz sietett, amelynek védői csak másfél óráig állták az ostromot. „Délután 2 órakor a trónteremben füstölgő puskával ültem bele a trónusba, amely néhány perc múlva kirepült az ablakon. Egy darabka vörös bársonyt hoztam haza magamnak e nap emlékére. Itt kaptam a jobb combomba egy szelíd kis lövést, amelyet csak este éreztem, mikor már nagyon kezdett sajogni." A Place de 1'Hotel de Ville-nél, a Tuileriáknál, a Palais Royalnál, a Boulevard des Italiens-en, a Saint-Martin kapunál és a Bastille téren Garay mellett több magyar is derekasan kivette részét a harcokból, amelyeknek néhányan áldozatul is estek.

40 A Tárogató március 5-i száma örömmel nyugtázta, hogy a magyarok nem nézték tétlenül francia testvéreik küzdelmét: „Februárius 24-én, ahogy a nagy néplázadás volt, örömmel láttunk néhány magyart is a nép közt, kik is harczoltak e szent harczban a Szabadságért! Fegyveresen állottak s vegyültek a nép közt. Kinél puska, kinél kard, dárda, szurony, fa darab, sőt még kardhüvellyel is harczoltak." A fegyvert ragadó magyarok közül szép számmal akadtak olyanok is, 39. Vö. Jean Dautry i. m. 40. A Tárogató 1848. március; Életképek 1848. márc. 12. 509