AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

jogos ellenérzéseiket: „Parisban 140 magyar mesterember van, az ottani műhelyek diszei, kik leszivesebben visszajőnének hazájukba, s mostani jövedelmük felével is megelégednének, csak a hazai levegőt szihatnák, de a céhrendszer-okozta nehézségek miatt haza nem jöhetnek."

34 E nehézségek egy részének megoldásához azonban az is kellett, hogy néhány hónap múltán a forradalmasult ország iparosai sztrájkokkal adjanak nyomatékot jogos követeléseiknek. 1846. szeptember 13-án, amikor a PMJE hivatalos alakuló ülésére sor került, a forradalom, s vele együtt a frissen nyert jogok még az álmok világába tartoztak. Hogy az ünnepélyes aktust követően milyen mértékben és formában gazdagodott az egyleti élet, arra nézve a PMJE sajtótörténeti kuriózumszámba menő kéziratos lapja, A Tárogató ad fogódzót. (A lapot Garay Antal írta és szerkesztette. Havonta egyszer jelent meg négy oldal terjedelemben. Mindössze hat száma maradt fenn.) A lap szerint a PMJE létszáma és vagyona a következőképpen alakult: 1846 szeptembere és 1848 januárja között 73 rendes és 6 tiszteletbeli tagot számlált. Ugyanakkor a bevétele 525,50 frank, kiadása pedig 206 frank volt. Csekély mértékben a könyvtár is gyarapodott, de összetételéről sajnos nem maradt fenn adat. A hírlapok közül az egylet a Pesti Hírlapot járatta. Egy ízben ugyan szóba került a Budapesti Hírlap megrendelése is, de a tagság elvetette, mondván, hogy egy szabad ország szabad polgárai nem olvashatják a kormány szócsövét. Az ajándékba kapott Honderű egyre sekélyesebbé váló számai miatt is sokan zúgolódtak, s helyette a színvonalasabb és bátrabb hangú Életképeket javasolták. Felvetődött egy magyar nyelvű hetilap kiadásának terve is, de erről le kellett mondaniuk, hiszen még az alapszabály kinyomtatása is megoldhatatlan pénzügyi nehézséget okozott. A Tárogató mellett azonban készítettek egy másik, ugyancsak kéziratos lapot, az Értesítőt.

i5 Sajnos, ennek egyetlen példányát sem ismerjük, tartalmára is csak A Tárogató cikkei alapján tudunk következtetni. Némi egyszerűsítéssel élve, e lapot a PMJE konzervatív szárnya fórumának nevezhetjük, amely heves polémiákat folytatott a republikánus hangvételű A Tárogatóval pl. a németnek az egylet hivatalos nyelvévé tétele ügyében. A Tárogató időnként verseket is közölt, amelyekben az iparosok kizsákmányolásukat és a hazájukhoz fűződő érzelmeiket öntötték rímes formába.

36 A PMJE belső életevei és a világpolitikával egyaránt foglalkozó A Tárogató hasábjain 1848 elején mind gyakrabban bukkantak fel a forradalmak közeledtét jelző események hírei. Iparosainknak ezekben megfogalmazott állásfoglalásai azon magatartás előképei voltak, amelyet a februári forradalomban és a magyar szabadságharcban tanúsítottak. A hovatartozás fegyveres demonstrálása nem volt előzménytelen: a forradalomhoz való csatlakozást tudatos elméleti felkészülés előzte meg. 34. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. Bp. 1951. 389. o. 35. A Tárogató 1848. jan. 2; A Tárogató 1848. febr. 6. 36. Pl. a kecskeméti illetőségű Zabolay Károly, aki a szabadságharc leverése után Kufsteinben raboskodott. 503