AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

A PMJE megalakítása A rendelkezésünkre álló szórványos adatok szerint, az egylet — immár szabályszerű, de hivatalos engedéllyel még mindig nem támogatott — megalapításában döntő szerep jutott Táncsics Mihálynak. A könyvei kinyomtatása ügyében járó Táncsics európai körútja során 1846 nyarán érkezett Párizsba, ahol felkereste Báthoryt, majd pedig az iparosokat is. Életpályám c. emlékezéseiben örömmel számolt be arról a közmegbecsülésről, amellyel a franciák a dolgos magyarokat övezik, majd megjegyezte: „Indítványom és buzdításom folytán szabályszerű magyar egyletté alakultak. A résztvevő tagok sorát emlékül az én nevemmel kezdték meg 1846-ban." A kurtára fogott késői beszámoló megemlíti még, hogy Táncsics hálából az iparosoknak adta Lamennais Egy hívő szavai c. munkájának magyar fordítását, hogy nyomtassák ki, és a hasznot fordítsák a saját javukra. Viszonzásul az iparosok útiköltséggel látták el, és ajánló levelet adtak számára londoni társaikhoz.

31 Hogy a mindössze két hetes párizsi tartózkodás más impulzusokat is adott a kézművesek ügye iránt fogékony Táncsicsnak, arról egy korabeli cikke tanúskodik. A Pesti Hírlaphoz címzett Nyílt levelében nemcsak a honfitársait illető dicséretekről szól, hanem hangot ad a vándorlegények elkeseredésének is: „fájdalommal kell nyilvánítanom, hogy a czéhbeli akadályok, huzavonások idegenítik őket hazájokba visszatérni. Itt — ugy mondanak —, ha közülük ügyes iparkodó, előbb jő valamihez, amikor akarja, akkor és ahol akarja, ott települ le, s dolgozik maga kezére. Én eléggé biztatom őket, hogy a czéhek majd nálunk is nem sokára megszűnnek, s csak térjenek haza, mert mondám, munkás kezeikre és ismeretökre a hazának nagy szükség van."

32 Táncsics jól látta, hogy az önállósulást inkább külföldön kereső, s meg is találó magyar munkások ily módon elvesznek a munkáskézben amúgy sem bővelkedő magyar ipar számára, hiszen sokuk nem tér többé vissza. Akik pedig mégis a hazatérés mellett döntenek, „magyarságukból sokat levetkeznek, idegen szokásokat öltenek föl, az idegen nyelvet megkedvelik, és a maguk nyelve iránt kevésbé érdeklődnek, minthogy a temérdek idegen forrásokból bőven meríthetik, amire még utóbb szükségük lesz..." A „céhbeli hátráltatások" veszedelmét Táncsics később is nyomatékosan hangsúlyozta : a forradalom idején a Munkások Űjságáh&n arra figyelmeztetett, hogy a kinnmaradók helyére egyre több idegen nemzetiségű iparos érkezik. Ezért azt javasolta a kormánynak, hogy levélben szólítsa fel visszatérésre a vándorokat, „mert még most semmi más megtéve nincs, csak a szabadság magva van elhintve; de ennek még előbb kikelnie, virágoznia s gyümölcsöznie kell."

33 Táncsics tudósítása nyomán a pozsonyi országgyűlésen Kossuth is felpanaszolta a vándoriparosok áldatlan helyzetét és a céhekkel szemben érzett 31. Táncsics Mihály válogatott írásai. Bp. 1957. 375—380. o.; 32. Pesti Hírlap \ 846. szept. 20. 33. Munkások Újsága 1848. ápr. 2. 502