AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

A levélben félreérthetetlenül hangot kap az iparosoknak a merev céhszabályokkal szemben érzett keserűsége. Legfőbb sérelmükként a céheknek azt az önvédelmi, a mind jobban tért hódító kapitalizálódással szemben tanúsított intézkedését panaszolják, amely az önálló mesterré válás feltételeinek nehezítésevei a legényeket a bizonytalan egzisztenciát nyújtó, s ugyanakkor törvényileg sokszor üldözött ún. kontárok táborába kényszerítette.

26 1841-ben Kossuth is felismerte az ipar feudális korlátai lebontásának szükségességet, és a Pesti Hírlap hasábjain figyelmeztette a céheket, hogy a feltételeik elavultak, de megszüntetésükre még nem gondolt. Elegendőnek vélte, ha „egy kis radical reform"-ra sarkallja őket. A nemzeti önállóság gazdasági feltételeit megteremtendő, nem a külföldön dolgozó magyar iparosokat kívánta visszahívni, hanem idegen szakértőket igyekezett az országba csábítani. Párizsba küldte Vállas Antal matematikust, hogy francia kézműveseket toborozzon. Vállas misszióját azonban nem koronázta siker, mert — mint írta — „a franciák opiniojában a kalmukokkal egy fokon állunk."

27 Vállasnak Kossuthtól kapott utasításai között szerepelt az is, hogy keresse fel Báthoryt, és tudassa vele: az alapítandó egylet számára rövidesen megküldik az Iparegyesület zsebszótárát, továbbá a hamarosan megjelenő közlönyüket, a Hetilapot. A Magyar Tudós Társaságnál is eljártak, hogy az egylet a jövőben a társaság valamennyi nyomtatványából kapjon egy példányt. Ugyanakkor kérték, hogy a párizsiak részletesebben ismertessék egyletük célját, mert csak annak ismeretében tudnak hatékonyan intézkedni az ország különböző társulatainál. Vállasnak diplomáciai feladat is jutott osztályrészül, amennyiben a Báthory személye ellen tapasztalt ellenszenv okán, más alkalmas vezetőt kellett az egylet élére segítenie. Kossuth e posztra az olvasókört létrehozó Kunwaldot, a párizsiak doyenjét, Puskást, vagy pedig dr. Róth Dávidot javasolta.

28 Róth személyét különösen vonzóvá tette az a körülmény, hogy az Iparegyesület szerszám- és mintagyűjteménye számára ő küldte a mustrát, mégpedig fizetség nélkül.

29 Nincs tudomásunk arról, hogy az elnökség kérdésében végül milyen határozat született, mint ahogy arról sem tudunk, hogy a későbbiekben milyen kapcsolat alakult ki az egylet és az Iparegyesület között. A Hetilap néha még hírt adott a párizsiak sorsáról, s arról is beszámolt, hogy a Franciaországba igyekvők szamára az Iparegyesület nyelvórákat szervez. A Pesti Hírlap közhírré tette az egylet címét (Cafe Danemark, 196 rue St. Honoré), hozzáfűzve, hogy az utazók e kávéházban magyar hírlapokat olvashatnak.

30 26. Egy kontárnak nevezett iparos: Nyílt levél Parisba. Pesti Divatlap 1847. I. 729 — 731. o. 27. Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Bp. 1946. 302. o. 28. OL P 1073. 21. cs. 46. t. 29. Nagy Csaba: Egy elfeledett párizsi magyar orvos. Magyar Nemzet 1981. jún. 3. 30. Pesti Hírlap 1846. márc. 22. 501