AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

csűrés-csavarás, hiszen a székely szabadságot Hunyadi János és Mátyás is oklevelekbe foglalta, s ezek a rendelkezések jóval korábbiak voltak a nemesség 16. századi adományleveleinél. Mind a lejegyzett nemesi érvelés, mind a privilégium megörökítése a kötet lapjain azt a feltevést ébreszti bennünk, hogy a gyulafehérvári törvénytudó bizottságnak talán mint ülnök, Pistháky Lukács is tagja lehetett, bár a tanácskozó jogászok pontos névsorát nem ismerjük. Nyilván magával vitte nemrég vásárolt Quadripartitum-kéziT&tát is, s elképzelhető hogy az ítélőmesterek kikérték ennek a tapasztalt és jogban jártas férfiúnak a véleményét ebben a kényes kérdésben. Személye nem volt ismeretlen a fejedelem számára sem, amint azt a neki szóló adománylevelek bizonyítják. Feltevésünket támogatja az a tény is, hogy Pistháky, Alárd Ferenc, Radvánczy Márton és Borsoló János az 1550—1570-es években mindnyájan a cancellaria minor alkalmazottai voltak.

233 Tehát mind az elnök, mind a két ítélőmester egykori, nyilván elismert tudású kollégájaként kérhette őt fel a tanácskozásban való részvételre. Mindez azonban a diploma jelentősége szempontjából másodrendű kérdés. Az viszont kétségtelen, hogy possessorunk a maga számára megőrzésre méltónak ítélte a feketehalmi oklevél szövegét, élő jogi esetként és annak döntvényeként tartva számon az oklevelet és semmissé nyilvánítása indoklását. Sőt nemcsak ő, hanem — amint Baranyai históriájából kiderül — a kortársak is „nagyjelentőségűnek" tartották Báthory székely politikája nyílt színvallásának dokumentumát és a kérdés megoldását. Nem véletlenül, hiszen Mátyás intézkedései után ez az első olyan uralkodói próbálkozás, mely a közszékelyek katonai értékének megőrzése érdekében kísérletet tett arra, hogy ne az ország más területein már kialakult nemes—jobbágy fejlődésvonalba illeszkedjenek, hanem különállásukat megtartva, mintegy a központi fejedelmi hatalmat támogató nemzeti haderőként az erdélyi feudalizmus részévé váljanak. A feketehalmi diplomát a fejedelem székely politikája pozitív lépésének tekinthetjük: több jogot biztosít, mint az 1590/91-es adománylevelek, az 160l-es privilégiumoknál azonban kevesebbet. Jelentőségét emeli az a tény, hogy ez az oklevél a közszékelység helyzetének rendezésével kapcsolatban az első olyan dokumentum, mely a gyökeres rendezésre irányuló akaratot, a fordulatot tükrözi Báthory székely politikájában. S éppen ez adott és biztosít különleges rangot az 1595-ös szabadságlevél számára. Zsigmond 160l-es, majd Bocskai és Bethlen későbbi intézkedései, melyek a politikai szükségszerűség felismerésén alapuló fejedelmi pártfogás és a közszékelyek szívós küzdelmének közös eredményei szintén ebbe az irányba mutatnak, ezt folytatják. 233. Pécsi i. m. 66-68.1. 294