AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

Pars III. tit. 71.", majd az „Ibidem" szó olvasható, amit valószínűleg tévedésből írt le — erre vall az, hogy utóbb megpróbálta törölni —, hiszen a törvény nem tartalmazza az utána idézett mondatot: ,,Quod ad simplicem querelam nobilis propter aliquod malum faciens detinendus est" [azaz: hogy nemes puszta panaszára valamely bűntett miatt az elkövetőt el kell fogni]. Sőt, mind a Tripartitum,

228 mind a Quadripartitum

229 éppen ellenkezőjét írja annak, mint amit citálnak, s ezzel a székely főnépek ügyét védő jogtudósok maguk leplezik le valódi szándékaikat, hogy ti. a jog segítségével „törvényes" színezetet adjanak a közszékely vezetők letartóztatásának.

230 A közbeszúrt mondat nem más, mint az adott helyzetben a nemesség részéfői felmerülő, jogi alátámasztást igénylő óhaj megfogalmazása, mely a következő érveléssel minősíti törvénytelennek a várható ellenállást: „Animaadverte [!]. Posteriores constitutiones tollunt priores. In Tripartito jure scriptum est par[s] 1 Titulo 9, quod Nobiles non sunt oaptivancü nisi ordine judiciario convicti; quod quidem jus abolitum est per constitutionem super descrutam. Ergo absque debita citatione etiam possunt capi Nobiles" [Vedd figyelembe: A későbbi rendeletek eltörlik a korábbiakat.

231 A Tripatíitumb&n foglalt jog szerint: I. Rész, 9. cím: a nemeseket nem szabad letartóztatni, csak ha törvényesen elmarasztalták őket. Amely jog azonban felfüggesztetett a fent leírt rendelkezés értelmében.

232 Tehát megfelelő idézés nélkül is le lehet ta.rtóztatni a nemeseket]. Ezt a cikkelyt alkalmazták a közszékely követekre. Amikor tehát a primőrök és az adományos nemesség „jogvédelméről" van szó „posteriores constitutiones tollunt priores' , de ha ellenükben ugyanezen törvényhely idézése a közszékelyek szabadságlevelének elismerését segítené, akkor megvonják a decretumok támogatását, akkor a nemesi donatiók „elsőbbek az székelyek mostan költ donatio jóknál", akkor az előbbiek törlik el az utóbbiak érvényét. Fondorlatos, hitszegő jogászi 228. Magyar Törvénytár. — Corpus Juris Hungarici. Werbőczy István Hármaskönyve. Ford., bev. stb. Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Bp. 1897. Franklin, 64— 65. 1. Pars I. tit. 9. par. 1. Sőt Werbőczy II. rész, 2. cím, 9. par. kimondja: „a későbbi törvény a korábbi törvényt nem helyezi hatályon kívül, ha ezt az akaratát kifejezetten nem nyilvánítja ki. Ha hallgat a későbbi törvény a korábbiról, akkor az erejében megmarad." (93.1.) Tehát a székely követek elfogásánál is figyelembe kellett volna venni a primae nonust, mert az 1546-os törvény nem említi, hogy érvénytelen lenne. Nem is volt az. 229. Quadripartüum opus juris consuetudinarii Regni Hungáriáé. Zagrabiae, Typ. Novoszelianae, 1798. 21. 1. Pars I. tit. XIX. 230. Baranyai i. m. 17. köt. 238. 1. 231. A bejegyzésben nem jelzi, melyik törvénycikkre gondol, talán a Tripartitum Pars II., tit. 12., par. 7-re, i. m. 244. 1.: „A kiváltság hányféle módon veszti erejét" c. alatt ezt írja: „Septimo: per posterius derogatorium priori: quando videlicet utrumque confectum est, vei emanavit, ad unam et eandem personam, aut communitatem: tunc primum cassabitur, et secundum observabitur." [az előbbit eltörlő utóbbi által; ha tudniillik, mind a kettő egy és ugyanazon személy vagy communitas részére készült és volt kiadva; ekkor az első érvénytelenné válik ós a másodikat tartják meg.] [kiem. tőlem — F. K.] Segítségével meg lehetett oldani „törvényes alapon" a közszékely követek elfogását, hiszen az 1546-os pozsonyi articulusok valóban későbbiek, mint a Trip. Pars I. tit. 9. par. 1., éppen csak nem hatálytalanítják ez utóbbit. 232. Az 1546-os pozsonyi articulusokra céloz. 293