AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

A közszékelyek ügyét képviselő lófőket Baranyai szerint a „fejedelem parancsára" azonnal elfogták és bebörtönözték.

223 Itt és ekkor merül fel jogosan a kérdés: hitszegést követett-e el Zsigmond. Addigi politikája és szándéka ismeretében nemet mondhatunk erre a kérdésre. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy ezt a parancsot valóban „akarata ellenére", a nemesség követelésére adta ki, abban a reményben, hogy ezzel elejét veheti a székelyek mozgolódásának és a fölösleges vérontásnak. A nemesség pedig azért kényszerítette ki a parancsot, mert a törvénnyel szentesített csalárdság miatt joggal tartott a közszékelyek elemi erejű felháborodásától, mely fegyveres ellenállást vonhatott maga után. Az elfogással megfosztották a székelyeket vezetőiktől, sőt az országgyűlésen — tehát utólag, miután előbb már „törvényesen" elítélték a köznépet az „erőszakosságokéit" — kineveztek egy bizottságot is, hogy az elkövetett „violentiákat" és károkat, a „conditiok" megszegését kivizsgálják a székekben.

224 Ezzel, a törvényességet nyíltan megsértve, megindult az embertelen bosszúállás, melyet a történelmi kútfők a székelyek „véres farsang"-jaként tartanak számon. Sok helyütt éjjel, titokban rohanták le a falvakat és fogták el a jogaikat védelmező közszékelyeket.

225 Az országgyűlési végzéssel tehát a fejdelmi kísérlet éppúgy semmivé vált, mint a köznép reménye. 1595 decembere Zsigmond addigi székely politikájának kudarca. Ráadásul el kellett tűrnie, hogy a nemesség az ő nevében, személyét és tekintélyét fölhasználva tönkretegye a bizalmat közte és a közszékelység között. Érthető, hogy örömest kapott Rudolf császár prágai meghívásán, s már január első felében szinte menekülésszerűen elhagyta Erdélyt.

226 Nem volt hajlandó részt venni a vérengzésben, melyet megakadályozni nem tudott. A nemesi állásfoglalás gondolatmenete egy jogi bejegyzés tükrében Érdemes még egyszer kézbe vennünk kötetünket, mert a háttábla említett jogi bejegyzése pontosan a bizottság és az országgyűlési határozat jogi ügyeskedésének gondolatmenetét követi. A következőket írja: „Dignum est enim, ut qui libertatém patriae et nobilitatis aperte violare non formidat, huic libertates Regni in patratis malis suffragari non debeant. Articuli Anni 1546 Conventus Posoniensis" [„Mert méltó dolog, hogy aki nem borzad vissza attól, hogy a haza és a nemesség szabadságát nyíltan megsértse, annak a bűntettek elkövetésében az ország szabadságai se legyenek hasznára"].

227 Ez összecseng a „conditiok" megsértésének vádjával. Ezután megadja, hogy a Quadripartitum hol idézi a pozsonyi articulusokat: „Quadr. 223. Baranyai, 1982. i. m. 291. 1. 224. EOE III. köt. 488 1. 225. Vö. EOE III. köt. 359. 1.; Demény: A székelyek... i. m. 73-81. 1. 226. EOE III. köt. 360. 1. 227. Magyar Törvénytár. — Corpus Juris Hungarici 1526 — 1608. i. m. 172 — 173. 1. Articulus 25. par. 4. 292