AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

I Az 1595-ös szabadságlevél feltételeit: a hadjáratban való részvételt és helytállást tehát mindenképpen teljesítette a székelység. A nemesség azonban minderről tudomást sem véve azt hangoztatta, hogy a hadrakeltek egyáltalán nem tartották be a feltételeket. Majd visszatérve a kiindulóponthoz ismételten azzal támadta a közszékelyek érvelését, hogy a szabadságot a fejedelem akarata ellenére kényszerítették ki, s ő csak a nagyobb bajtól való félelmében adta azt meg nekik. Végül köntörfalazás nélkül kimondta, miért nem lehet igaza a közszékelyeknek vele szemben. Az ok: a székely jobbágyok elvesztésével a rendek gazdasági hatalmának jelentős csökkenése, idézem: ,,a nemesség nyilvánvaló megrövidítése nélkül semmiképpen sem lehet érvényes és hatályos"

220 a fejedelem adománya. Tehát akárhány megalapozott érvet hoznak is fel saját védelmükre a közszékelyek, nem lehet megadni számukra a szabadságot. A gyulafehérvári végzés A bizottság álláspontjáról az országgyűlési végzésből értesülhetünk részletesen, mely a következőképpen fogalmaz: a nemesség érvei „erősek és törvén szerént valók, az székely kösség írásiban penig e contra [ellenkezőleg] semmi jó törvén szerónt való ratio nem találtathatik ez okon, mert az székely nemes uraink az ő jószágokat az régi bódog emlékezetű fejedelmektől és fölségedtől adatott törvén szerént való donatiókkal bírták pacifice [békésen] ... quod non solum interfuerunt, sed etiam prefuerunt [mert nemcsak megvoltak (ti. az adományok), de régebbiek is], mely donatiók elsőbbek az székelyek mostan költ donatio jóknál; per hoc [ezért] az elsőknek kell megállaniok az utolsók ellen, nam qui prior est tempore, potior est iure [mert ami régebbi időben, az erősebb a jogban]".

221 A továbbiakban a határozat szövegezői törvényes vizsgálat nélkül, puszta bemondás alapján átvették a nemesség érvelését a „conditiók" betartásával kapcsolatban is, és teljesen figyelmen kívül hagyták mind a jogbiztosító fejedelmi adománylevelet, mind a közszékelyek véráldozatát a havasalföldi hadjáratban: ,,... ex relatione fidedignorum hominum manifeste constat [szavahihető emberek jelentéséből nyilván köztudomású], hogy azokat a conditiókat sokképpen violálták [megsértették] ... et per hoc violatis conditionibus violantur et pacta [és ezáltal a feltételek megszegvén, az egyeség is sérelmet szenvedett]. Mind ezekből ez törvén szerént való ratiókbul az ő mostani mért donatiojok penitus corruál, et ipsi in pristinum rusticitatis statum rediguntur, dominisque suis terrestribus restituuntur [adománylevelük érvényét veszti, és ők az előző paraszti állapotba visszahelyeztetnek és saját földesuraiknak visszaadatnak], és az nemességnek donatiojok in vigore [adományai érvényben] megmaradnak és stálnak."

222 Az országgyűlési végzés tehát az 1595 előtt jobbágyi állapotra süllyedt közszékelyeket visszaadta korábbi földesuraiknak, ill. továbbra is a fejedelmi várakhoz kellet szolgálniok. 220. Baranyai, 1982. i. m. 290.1. 221. EOE III. köt. 487. 1. 222. EOE III. köt. 487-488.1. 19* 291