AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

Tudjuk, a hadjárat előtt a nemesség kísérlete nem járt sikerrel, de a decemberi gyulafehérvári országgyűlésen már érvényesült az akarata, s a fejedelem nem tudta megakadályozni az oklevél semmissé nyilvánítását, engednie kellett. A kérdés azonban továbbra is az volt: hogyan biztosíthatná a fejedelmi hatalom számára ennek az ingyen szolgáló, hűséges, nagy harcértékű katonáskodó rétegnek a támogatását. Az 1595-ös kísérlet kudarcba fulladt, s kegyetlen megtorlást hozott a közszékelyek számára. De hat év múlva Báthory az 1595-ös diploma kiváltságait jóval felülmúló adománylevelében valóra váltotta megbuktatott tervét. 1601 december 31-én Déván adta meg a szabadságot a székely székek számára. Közülük csak a maros- és csíkszéki oklevelek ismeretesek. Mivel azonban a két kiváltságlevél a székek nevén kívül szinte szó szerint azonos, egy-két szórendi eltérés kivételével, feltételezhetjük, hogy minden szék azonos tartalmú, sőt szövegű oklevelet kapott. 1601-ben ugyanaz az oklevéladó gyakorlat érvényesült, mint a 90-es évek eleji adománylevelek esetében. Mind a maros-, mind a csík-, gyergyó-, kászonszéki oklevelekben megemlíti a fejedelem, hogy a székelyek képviselői régi szabadságlevelet mutattak föl előtte, melyet — dicsérve a havasalföldi hadjáratban és legutóbb a német császár hadserege ellenében tanúsított vitézségüket és hűségüket — megerősít, kiveszi őket a nem nemes állapotból és visszaállítja régi szabadságukat, örökre mentesíti őket mind a rendkívüli rovatai (fejadó), a taxa és a hadiadó, mind a tized, kepe és bármiféle paraszti szolgálat teljesítése alól. Ezentúl szabadon válszthatják kapitányukat úgy, hogy három, négy vagy több személyt jelölnek, s ezek közül választ ki a fejedelem két kapitányt. Felsorolja, hogy milyen fegyverekkel kell a lovasoknak, ill. a gyalogoknak harcba indulniuk. Az erőszakkal elfoglalt székely örökségeket viszszaadatja a főnépekkel, a zálogbirtokokat is vissza kell szolgáltatniuk a korábbi tulajdonosnak, a fejedelemtől vagy elődeitől kapott adomány birtokokat pedig nem lehet eladni, elzálogosítani vagy odaadni.

198 Ez a kiváltságlevél Báthory székely politikája évtizedes törekvésének záróköve. Amit nem tudott megvalósítani 1595-ben, azt — sőt annál jóval többet — 1601-ben adta meg. Ez után már csak azok maradtak jobbágysorban, akik 1562 előtt is jobbágyok voltak, vagy akik 1601 után kötötték le magukat. Zsigmond politikáját Bocskai István folytatta. Az a Bocskai, aki maga is híve volt a feketehalmi oklevél érvénytelenítésének, és fő részese a véres farsang eseményeinek. Fejedelemsége idején unokaöccse tervét követve ő is a belső erők felhasználásával akarta megmenteni Erdélyt, és 1605. február 16.-án kelt adománylevelében, melyben a székely szabadság megtartását fogadta, megerősítette Báthory korábbi közösségi szabadságleveleit is.

199 198. SzOKU. i. m. 4. köt. 150-154.1.; 5. köt. 168-171.1. 199. Vö. Szádeczky—Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Bp. 1927. 165.1. 287