AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

6* másolta a kéziratba. Nyilván azzal a szándékkal köttetett Négyeskönyvéhez számos üres lapot, hogy a kötetet folyamatosan kiegészítve a följegyzésre érdemes országgyűlési végzéseket és más jogi vonatkozású határozatokat megörökítse. Pistháky ugyanis pl. az Ilosvay-kódex másolóival ellentétben az ún. gyakorlati jogászok közé tartozott.

152 Az ötödikként említett kötet possessorbejegyzésének írása azonos a kéziratba másolt 1540-es országgyűlési végzés, ill. a diploma írásával, és egyezik a negyedik kötet margináliáinak és szövegjavításainak kéz vonásaival.

153 Ez utóbbi részben kurzív, részben kurzív elemeket tartalmazó könyvírás, míg az oklevél írása az említett kiemelésektől eltekintve végig kurzív írás. Feltehető, hogy a kézirat háttábláján található jogi följegyzés éppúgy, mint az oklevél írása Pistháky tói származik, bár egyes nagybetűk (R, E, Q) és betűkötések (ili, ile) eltérőek. Ductusa szerint az előbbi könnyedebb, oldottabb, a betűk lazábban illeszkednek egymáshoz. Az angulus erősen jobbra dőlő és azonos szöget zár be az alapvonallal mindkét bejegyzés esetében. Az egyes betűk vastagsága és a pondus is hasonló: a kisebb eltérések a penna vékonyabbra, ill. vastagabbra faragásából és kopásából eredhetnek. Valószínűleg azonos kéztől származik mindkettő. Természetesen a diploma írása gondosabb, míg a papírra vetett jogi feljegyzés inkább emlékeztető jellegű és célzatú. III. BÁTHORY ZSIGMOND SZÉKELY POLITIKÁJA Az 1590191-, 1595-, 1601-es adománylevelek A 16—17. századi elbeszélő források az 1595-ös év eseményein kívül csak elvétve említik Báthory Zsigmondnak a székelyek szabadsaga visszaállítására tett intézkedéseit. így pl. Borsos Tamás az 1601-es dévai adománylevelekre céloz, amikor ezt írja: „De túl Brassóból Báthori Zsigmond is addig jártatá az székelyeket, hogy hozzája hajlanak, és megadá az szabadságot, azmely szabadságban most is vadnak..."

154 Hídvégi Mikó Ferenc a másik történetíró, aki szintén megemlékezik erről az adományról: „Báthori Zsigmond Moldovából kijőve Csáki Istvánnal Brassóba, a székelységnek újabb szabadságot ada, a székelység magát nagy hűséggel viseló."

155 19. századi történetíróink az 1595-ös óv eseménysorán kívül nem foglalkoztak külön Zsigmond székely politikájával. Többé-kevésbé egymás szemléletét ismételgetve (főként Szamosközy, Somogyi A., Bethlen F. megjegyzéseire támaszkodva) tettető, ravasz, szószegő politikusként mutatták be, holott ezek a tulajdonságok Machiavelli szerint egyenesen kívánatosak egy reneszánsz fejedelem számára.

156 Egyértelműen rá hárították 152. Ladányi Erzsébet: Az Ilosvay-kődex keletkezésének körülményei. 175 — 176. 1. m Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk. Bertényi Iván. Bp. 1980. (A Történelem Segédtudományai Tanszék kiadványai 3.) 153. Vö. pl. a Fol. Lat. 3647. 177—186. fol.-t az ötödik kötettel. 154. Borsos i. m. 51. 1. 155. Hidvégi i. m. 152. 1. 156. Machiavelli, Niccolo: A fejedelem. Bp. Magyar Helikon, 1964. 88—90.1. 279