AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

Erdélyben a cancellaria maior vezetője, a kancellár volt.

142 A privilegiális okleveleket a nagyobb kancelláriában állították ki, s a Báthoryak korában rendszeres szokássá vált, hogy a fejedelem aláírását kancellárja ellenjegyezte.

143 1595-ben Jósika István töltötte be ezt a tisztséget,

144 aki — Szamosközi tanúsága szerint

145 — Zsigmond okleveleit szerkesztette és pecsétgyűrűjét is őrizte. Történelmi kútfőink egy része egymásnak ellentmondó választ ad arra a kérdésre, vajon Jósika jelen volt-e az oklevél kiadásánál. A szemtanú, Pellérdi Péter szerint a feketehalmi táborba vezette kétszáz lovasát.

148 A kortárs Borsos Tamás viszont azt írja: „...ő vala locumtenens Ftjérváratt, azmég az fejedelem Havasalföldében jára."

147 Más történetíróiul iiallgatnak erről. A látszólagos ellentmondást megoldja egy, a havasaiföld Rucárból 1595 október 9-én a besztercei bíróhoz küldött levél, melyet Zsigmond és egyik titkára, Balásfi János írt alá: „Thanachinkkal egy ertelembeol cancellariusunkat Feyeruarra bochdattuk ... es eleybe rendeltwk mit kellessek chelekedny, hadgiuk hogy ti is oda mennyetek hozzaya.. ,"

148 Ezen kívül ismerjük Jósika Gyulafehérvárról október 22-én Rudolf császárhoz intézett levelét, amelyben beszámol a tirgovistei csatáról.

149 Az oklevél kiadásakor tehát még a feketehalmi táborban tartózkodott, s talán ellenjegyzésével is ellátta a privilégiumot. Az eredeti oklevél alakjára nem tudunk még következtetni sem, írása viszont valószínűleg 16. századi oklevélírás volt. A diploma belső, szerkezeti fölépítése — amennyire ez a másolatból megállapítható — tartalmazza azokat a főbb részeket, amelyekkel egy szabályos formában kiállított oklevélnek rendelkeznie kell. A privilégiumlevél az oklevéladó nevének és címeinek felsorolásával (intitulatio) kezdődik, az alázatossági (Dei gratia) formula beiktatásával. Ebben az oklevélben Zsigmond már a Rudolf császárral kötött szerződésben biztosított új címeit használja, míg korábbi titulusa így hangzott: „Sigismundus Báthory de Somlio vajvoda Transsylvaniáé et Siculorum comes", vagy: „Sigismundus Báthory de Somlio, Princeps Transsylvaniáé et Siculorum comes". Az inscriptioban vagy adresseben a „mindenkinek, akit illet" formulát alkalmazza, a salutatio elmaradt. A contextus részben az arenga hiányzik, az adressehez „Quod tarn et si"-vel kapcsolódik, azaz inkább ez a formula helyettesíti a promulgatiot. Ez után következik a narratio, az 142. Pécsi Anna: Az erdélyi fejedelmi kancellária kialakulása és okleveles gyakorlata 1571-ig. Bp. 1938. 57. 1. 143. Pécsi i. m. 57.1.; Ezt bizonyítja Báthory Zsigmond számos oklevele is, Vö.MOL Mftár, Gyulafehérvári káptalan országos levéltára, Protocollum XIV. 1581. tekecs: Liber regius Sigismundi Bathori 1596 — 1618. 9 — 20. 1. A diplomákon Báthory aláírása balra található, Jósika Istváné, mint kancelláré jobbra, alatta valamelyik kancelláriai titkár aláírása pl.: Balásfi Jánosé, Bernátfi Jánosé, Váradi Lukácsé. 144. Kővári i. m. 4. köt. 50. 1.; Trócsányi i. m. 181. 1. 145. Szamosközy i. m. 28. köt. 4.1., ill. Szamosközy, 1977. i. m. 52.1. 146. Pellérdi i. m. 145. 1. 147. Borsos T. i. m. 44.1.; 1. még Kővári i. m. 4. köt. 65.1. 148. Dokumente privitoare la istoria romanilor. Culese de Eudoxiu de Hurmuzaki. Bukarest, 1903. XII. köt. 116-117.1. 149. Dokumente i. m. XII. köt. 131.1. 277