AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

már csak az 1593 előtti fejekötéseket hagyták jóvá, a későbbieket nem.

93 Május—június folyamán Moldva és Havasalföld vajdái is elismerték Zsigmondot hűbéruruknak, elfogadták beiktató jelvényül az általa küldött hadizászlót, jogart és kardot, és letették a hűségesküt.

94 Az év elején trónra lépő III. Mohamed

95 az elpártolt Erdély és a két román vajdaság ellen indította hadait. Bár Havasalföld akkori vajdája, Mihály és a Király Albert vezette székely csapatok augusztusban a cálugáreni-i ütközetben győzelmet arattak Szinán pasa fölött,

96 a törökök elfoglalták Bukarestet, sőt augusztus végére csaknem az egész vajdaság területét. Mihály Báthory Zsigmondhoz fordult segítségért, aki az 1595 májusában megkötött szerződés értelmében elhatározta kérése teljesítését,

97 s hogy ennek eleget tehessen a székelység általános hadbahívása mellett döntött. A székely haderő mintegy huszonkétezer emberből állt, míg a nemesi sereg, Rudolf császár másfélezer katonája, az erdélyi városok és a fejedelem gyalogjai és darabantjai együttesen is csak tizenháromezer főt tettek ki.

98 A székelyek számbeli fölénye nyilvánvalóvá tette, hogy szolgálatuk megtagadása, vagy igénybe nem vétele esetén Zsigmond vállalkozása eleve kudarcra van ítélve. A fejedelemnek nem volt más választása: sem az idő rövidsége, sem a kincstár állapota nem tette lehetővé, hogy helyettük hasonló számban esetleg zsoldosokat fogadjon. Szamosközy említett „Történeti maradványai*'-ban az 1594-ben kivégzett fű urak vagyonának sorsáról ugyan így ír: „Ez uraknak kincseket, marhájokat és minden jószágokot elfoglalá Zsigmond. Kész vert aranya több jutott százezer aranynál; mondhatatlan több ezüst mű, sok ruhák és sok egyéb számtalan gazdagság, melyeket sok szekerekkel, szekrényekkel, ládákkal hoztak be Fejérvárra Zsigmondnak. így mikor az török hadra elég gazdagság jutott volna Zsigmondnak, mint az által nem arra költé, hanem minden sok szépségit félesztendő alatt az oloszokra, spaniolokra, udvari hazugokra és efféle ebekre vesztegette el..."" Szerinte tehát jutott volna elegendő pénz a zsoldosokra, ha a fejedelem el nem tékozolja a hűtlenség címén lefoglalt kincseket. Mielőtt egyértelműen elmarasztalnánk Zsigmondot, hallgassuk meg Pellérdi Pétert, a szemtanút is, hány katona fizetésére utaltak ki bizonyos összeget az ország kincstárából: „Wdwara népe wfölsegenek 2000. lowall szép szereli, Bochkay uram 93. EOE

III. köt. 473—474. 1.; Fejekötéseket tartalmazó oklevelek Vö. SzOKlt. 5. köt. 152-166.1. 94. Bethlen Farkas i. m. Tom. III. Lib. VIII. 557—672. 1.; Lénárt i. m. 245. I.; Deutsche Fundgruben. Neue Folge, Weiss i. m. 145. 1.; EOE III. köt. 350 — 361.1.; Baranyai, 1982. i. m. 188., 202-203. 1.; Istvánffy, 1962. i. m. 400—401. 1., ill. lat. 410. 1. 95. III. Mohamed 1595 jan. 16-, ill. 18-tól. Vö. Szilágyi Sándor: Erdélyország története tekintettel mivéíődésére. 1. köt. 447. 1.; Regenten und Regierungen der Welt. Minister — Ploetz. Bearb. Bertold Spuler. Bidefeld. II. Teil. 1492 — 1953. 526. 1. 96. Istvánffy, 1962. i. m. 404—405. 1., ill. lat. 412. 1.; Demény: A székelyek ... i. m. 29 30. l. 97. Istvánffy, 1962. i. m. 405.1., ill. lat. 412. 1. 98. Vö. Székely felkelés i. m. 96-97., 104-105.1. 99. Szamosközy i. m. 30. köt. 39-40. 1. 264