AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

300 lowall, kanchellariwss wram 200, Chaki Istwan wram 100, Giwlafy wram 200 lowall, annak kiuwele, az mire wfölsegethwll fizethessek wagyon, mert wrwnkys szasz szaz lora fizeth nekyek, minth Theorok Istwannakys, Sennyey Myklosnakys, Bess Georginekys, Hwszar Pether wramnak ys es sokaknak, az az hogy keth ezer lowagnak es ezer gyalognak fizethnek az wfolsege tharhazabwll. Ezek mind elerkeszthenek."

100 A két szélsőséges állítás szembesítése után nézzük meg egy kicsit közelebbről a kérdést. Más források is említik, hogy a fejedelem sokat költött idegenekre, legtöbbet olaszokra,

101 ugyanakkor Baranyai Decsi a fejedelemnek Mária Krisztiernával kötött házassága ünnepélyes külsőségeinek leírását így zárja: „Ezért hát, hogy a kincstárt haszontalan költekezés ki ne ürítse, a fontos dolgokra szükséges idő fölös szórakozások közben el ne folyjék, úgy tetszett, hogy a lakodalomnak idejében vessenek véget."

102 A továbbiakban pedig megemlíti azokat a pápától, a fejedelmektől és a főnemesektől származó arany- és ezüstműveket, drágakövekkel, gyémántokkal, zafírral, smaragddal és gyöngyökkel kirakott értékes ajándékokat, melyek nemcsak az ünnepség fényét emelték, hanem a fejedelmi tárházat is gyarapították.

103 Ugyanakkor már Sörös Pongrác is fölhívta a kutatók figyelmét arra, hogy Pellérdi úgy tünteti föl a lovasokra adott összeget, mintha mindegyik száz-száz lóra kapta volna a pénzt, pedig Sennyei Miklós csak 80-ra, Huszár Péter 25-re. Viszont a fejedelem által fizetett összes lovasok számát csak kétezerre teszi, holott többen voltak.

104 Űgy gondoljuk tehát, az igazság valahol a két túlzó állítás között volt. Más kérdés, hogy ugyanolyan számú zsoldost, mint amennyi katonát a székely közrend kiállított, nem tudott volna felfogadni a fejedelem. De térjünk vissza a feketehalmi táborozás történetéhez. Az 1562-es felkelés leverése óta először hívták fejenként táborba a jobbágysorban vergődő székelyeket. A már említett kortárs és szemtanú, Pellérdi Péter, aki Báthory kíséretében maga is részt vett a hadjáratban, így ír a székelyek táborba szállásáról: „Az Zekellseghnekys az w regy szabadsagokath w feolsege megh kyaltata, hogy megh adgya, csak feyenkenth felthamadgyanak es migh w feolsege oda érkezik Fekete halomban az thaborban, thehath wk szallyanak oda. Ez az Fekete Halom csak Brassonall wagyon es wgyan Brassóhoz tartozó mezeo warasis, de szép terhelen wagyon az Barczasagban, Thergowisthyahoz, ahwn Zinan wolth thaborban, chak négy melfold lassan lassan ballagthwnk wgy hogy Fekete Halomban, az zekelyseg hagyoth helyr e szinthen 3. die 7-bris jwthothunk. Az zekelyek immár az eloth egy nyhan napall készen oth warth bennenketh."

105 100. Pellérdi i. m. 145. 1. 101. Vö. A Báthoriak kora. Bp. 1982. Somogyi Ambrus: Báthori Zsigmond első évei. 71.1., ill. Scriptores rerum Transilvanicarum. Simigianus Ambrosius. 116., 118.1.; Bethlen Farkas i. m. III. 14—15., 269., 508.1.; Szamosközy, 1977. i. m. 56-61.1. 102. Baranyai 1982. i. m. 223. 1. 103. Baranyai, 1982. i. m. 223. 1. 104. Vö. Sörös i. m. 145. 1.; Merényi Lajos: Báthory Zsigmond fejedelem „udvari lovassága". = Hadtörténelmi Közlemények 1894. 108 — 113.1. 105. szept. 3.; Pellérdi i. m. 143-144.1. 265