AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

színtérre, nehogy fegyvereit saját nemzete ellen kelljen fordítania. Támogatta a Krassó—Szörény területén folyó törökellenes mozgalmakat, s a bolgárokat és szerbeket is felkelésre szólította föl, jelentéseivel pedig félrevezette mind a Portát, mind Szinán pasát.

89 Vele szemben álltak azok az erdélyi erők, melyek a status quo fenntartása mellett foglaltak állást, s nem akartak sem elszakadni a Portától, sem ellentétbe kerülni vele. Igyekezetük arra irányult, hogy elkerüljék a nagyvezér katonai támogatását: a rendes és rendkívüli adókat, valamint a hadfelkeléseket csak olyan értelemben szavazták meg, hogy azok az ország védelmét, s ne a határokon túli hadmozdulatokat szolgálják. Taktikájuk kezdetben ugyan megtéveszthette Szinánt, hosszú távon azonban nem járhatott eredménnyel, s amikor kenyértörésre került a sor, nekik is dönteniük kellett. Ebben a veszélyhelyzetben Erdély biztonságára való tekintettel elutasították a kereszténység közös ellensége legyőzésének lehetőségét, s a török kiűzését, Magyarország cserbenhagyásával, kizárólag a katolikus szövetség ügyének tekintették. Hiába próbálkozott a fejedelem 1594 folyamán négy országgyűlésen is a töröktől való elszakadás ügyének keresztülvitelén, makacs ellenállásukon megtört minden igyekezete. Kezdetben ugyan Báthory Boldizsár és Kovacsóczy Farkas is Zsigmond pártján voltak,

90 de a tordai fegyveres országgyűlésen Kendi Sándor izgatása folytán és arra a hírre, hogy a tatárok betörtek Erdélybe a rendek úgy határoztak: mivel a fejedelem már 24 éves, jöjjön Tordára és ismételje meg a medgyesi esküt (1588). Ez a jezsuiták kitiltását és a török szövetség fenntartását tartalmazta. Sőt — az országgyűlési határozat szerint — a tatárok ellen küldendő csapatba a fejedelem egész udvari testőrségét is bevonták. Mindezzel az volt az ellenzék célja, hogy Báthoryt megfélemlítse és visszakozásra kényszerítse. A kedvezőtlen belpolitikai fordulathoz különböző rémhírek

91 is társultak, s végül a fejedelem elhatározta lemondását. A hatalmat azonban a család számára akarta megőrizni — mint később Báthory András esetében —, ezért Báthory Boldizsárt nevezte ki kormányzóvá, ő pedig kincseivel Kővárba vonult. Báthory Boldizsár és Kendi Sándor új országgyűlést hívtak össze Kolozsvárra, ahol előterjesztették Zsigmond lemondását, de egyelőre nem választottak új fejedelmet, hanem tizenkét tanácsúr vezetésére bízták az országot. Zsigmond azonban hamarosan kísérletet tett hatalma visszaszerzésére. Leiratot küldött a rendekhez, melyben bejelentette visszatérési szándékát. A székelyek és a szászok azonnal mellé álltak. Díszes országgyűlési küldöttség vonult elé, hogy visszavigye Kolozsvárra, ahová ő aug. 17-re új országgyűlést hirdetett. Ezen a többség megszavazta a török szövetség felbontását, másnap Zsigmond elfogatta a volt ellenzék vezetőit, s többségüket még 1594 folyamán kivégeztette.

92 Az 1595. január 28-án aláírt prágai szerződéssel csatlakozott a törökellenes keresztény koalícióhoz, ezt az egyezményt az 1595 április—májusi gyulafehérvári országgyűlés becikkelyezte. A székelyekkel kapcsolatban a rendek — tekintettel a szorongató hadi helyzetre — 89. EOE III. köt. 307-310., 312-313.1. 90. EOE III. köt. 317. 1. 91. EOE III. köt. 322., 453-458. 1. 92. EOE III. köt. 325-339.1. 263