AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

lakoztak azok az elszegényedett szabad székelyek is, akik a katonai kötelesség alól kibújva, vagy más okokból önként kerültek személyi függőségbe. Hiszen ha a kollektív szabadságjogok biztosítottak, akkor még az önként jobbágynak álltak számára is nyitva marad a törvényes út — a fejekötés idejének lejárta, az adósság megfizetése után — a régi szabad állapot visszaszerzésére, és semmilyen fortéllyal sem lehet őket jobbágyi helyzetük tartós vállalására kényszeríteni. Az erőszakkal és az önként függőségi viszonyba került közszékelyek mozgalma tehát nem egymásnak ellentmondó, hanem párhuzamos folyamat, mely az ősi jogegyenlőség és szabadság biztosítására irányult. Természetesen a székely főnépek és az adományos nemesség mindent megtett, hogy a magukat időlegesen lekötök is véglegesen föladják szabad státusukat. Ebben a törekvésükben — mint említettük — számíthattak a fejedelmi hatalom pártfogására is, melynek egyrészt szüksége volt a székely előkelők támogatására, másrészt régi vágya volt, hogy a jus regiumot a Székelyföldön is érvényesítse. Csak a 16. század végére érlelődött meg az a felismerés, hogy a törököktől fenyegetett, s a Habsburgoktól szorongatott rendi állam, az erdélyi fejedelemség számára nem a kevés számú, anyagilag tehetős, megfelelő felszereléssel táborba szálló előkelők és lófők földesúri érdekeinek figyelembe vétele a fontos, hanem a legnépesebb rétegnek, a jelentős katonai erényekkel és tapasztalatokkal rendelkező közszékelyeknek személyi szabadsága és az önellátó hadviseléshez szükséges anyagi erőnléte. Különösen időszerűvé vált ez a kérdés az 1590-es évek elején, amikor a Földközi-tengeren és a perzsa hadszíntéren elszenvedett vereségek, valamint a janicsár lázadások következtében a porta figyelme újra az európai terübtek felé fordult és megpróbálta megrendült politikai és gazdasági helyzetét az adók emelésével megerősíteni, ill. hadserege elégedetlenségét új hódítások, katonai akciók révén levezetni. A közvetlen kiváltó ok, vagy még inkább ürügy Hasszán, boszniai pasa seregének Szlavóniában elszenvedett megsemmisítő veresége

88 volt. Válaszul III. Murád szultán a háborús párt sürgetésére büntető hadjáratra szánta el magát. Bár az 1568—1593-ig tartó „békekorszak" sem jelentett ténylegesen békét, a nagyobb hadjáratok mégsem Magyarország, ill. Erdély felé irányultak. 1593-ban azonban a török csapatok Szinán pasa vezérletével újra magyar földön lendültek támadásba, s ezzel kezdetét vette a tizenöt évig tartó, s mindkét fél részerői váltakozó szerencsével folyó háború. A kezdeti török sikerek révén elveszett Palota, Veszprém és Sziszek, de Pákozdnál, Felső-Magyarországon és a DrávaSzáva mentén harcoló magyar és osztrák csapatok kivívták a keresztény haderő győzelmét. A felszabadító harc eredményei cselekvő állásfoglalásra késztették az erdélyi törökellenes erőket is, melyek azonban korántsem a többséget jelentették a fejedelemségben. Báthory Zsigmond a háború kezdetén a halogató taktika mellett döntött: pontosan fizette a portai adót, sőt ajándékokkal is kedveskedett, de a kért csapatokat nem küldte el a magyarországi had88. Baranyai, 1982. i. m. 43—45. 1.; Gömöry Gusztáv: A sziszeki csata 1593-ban. = Hadtörténelmi Közlemények 1894. 613—634. 1. 202