AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

egyáltalán nem vonta kétségbe az oklevél szeptemberi kiadását és létezését, s az országgyűlési végzést is éppúgy ismerte, mint Szilágyi Sándor vagy Demény Lajos. Űgy véljük, hogy Baranyai históriáját — bár nem hivatkozik rá — szintén ismernie kellett, hiszen már 1866-ban napvilágot látott a Monumenta Hungáriáé Historica 11/17. köteteként; Valószínűleg azért nem vetette össze a MTA Kézirattárában őrzött magyar nyelvű privilégiumot a Baranyai által ismertetett oklevéllel, mert az előbbi keltezetlen lévén, decemberi keletkezését is csak föltételezvén, nem fogott gyanút, hogy esetleg azonos diplomáról lehet szó. Ha ugyanis az összehasonlítás megtörtént volna, nem említene művében tévesen két (szeptemberi és decemberi) szabadságlevelet. 1982-ben magyar nyelven is napvilágot látott Baranyai Decsi János sokszor sokak által idézett históriája. A fordításhoz írt előszavában Kulcsár Péter így mentegetőzik: „Magam nem végeztem szisztematikus kutatómunkát a mű forrásai körül...", majd Szilágyi Sándor véleményéhez csatlakozva a következőket írja az oklevéllel kapcsolatban: ,,.. .az eredeti magyar nyelvű okmány [kiem. tőlem — F. K.] elveszett, terjedelmes, csaknem szó szerinti latin fordítása itt van (mármint, persze, Baranyainál van itt; az olvasó előtt most fekvő kötet a „visszafordítást" tartalmazza)." 84 Múlt századi történetíróra hivatkozik, s érthetetlen módon a kérdéssel legújabban foglalkozó Demény Lajos írásait nem veszi figyelembe, vagy nem ismeri. Űgy véljük, hogy az ismertetett Quadripartitum kötetben fennmaradt oklevélmásolat eloszlatja majd a korábbi kételyeket és ellenvetéseket a diploma kiadását és nyelvét illetően, mert — kisebb olvasati tévedéseket leszámítva — híven megőrizte számunkra a fejedelem által latin nyelven ténylegesen kiadott privilégium szövegét. Mielőtt ismertetnénk az oklevelet, tekintsük át röviden az ősi székely jogegyenlőség felbomlásának és a közrendűek jobbágysorba süllyedésének folyamatát a 16. század végéig, az adomány le vél kibocsátásának idejéig.

85 A székely társadalom fejlődése a XVI. században A feudális társadalomszervezés nem hagyta érintetlenül a székelyek nemzetségi szervezetét sem: már a 13—14. század folyamán sokan szereztek székely örökségük mellé megyei jószágot, sőt a 15. század elejétől kezdve megfigyelhető a közemberek kiszorítása a széki tisztségekből, melyeket a főnépek és lófők szinte családi jövedelemforrásként kezeltek. Hunyadi János és Mátyás intézkedései

86 nem tudták meggátolni ezt a folyamatot, s a 16. században már nemcsak a közrendűek, hanem a lófők is csak nehezen tartották magukat az elkülönülő primőrök fokozódó földesúri igényeivel, erőszakos foglalásaival szemben. Az erdélyi állam kettős fenyegetettsége 84. Baranyai Decsi János magyar históriája (1592—1598). Ford. és bev. Kulcsár Péter. Bp. 1982. 9., 11. 1. 85. Vö. Jakó Zsigmond: A székely társadalom útja a XIV—XVI. században. — Székely felkelés i. m. 19 — 34. 1. 86. 1463. Székely oklevéltár. Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár, 1872-1898. I. köt. 196-199.1.; 1466. Vö. i. m. III. köt. 82-86.1.; 1473. Vö. i. m. I. köt. 220-221.1. 260