AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A Szentlélekről elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban

elejéig viszonylag sok adat áll rendelkezésre erről az ispotályról.

37 Utóbb ezeket Kubinyi András még továbbiakkal egészítette ki, aki pontosan ki is jelölte a teljesen elpusztult ispotály helyét. Buda északi elővárosában, Felhévízen állott a Szentlélekről elnevezett ispotály (in Superioribus Calidis Aquis Budensibus) a meleg forrásoknál, a Malomtó mellett, a mai Lukácsfürdővel szemben.

38 Somogyi és Kubinyi írásai nyomán igen jól érzékelhető általában az ilyen ispotályosok helyzete Magyarországon. E szociális rendeltetésű intézmények a 14. században szervezetileg még meglehetősen szilárdan kötődtek a rendhez és rajta keresztül az egyházhoz. A közelükben levő, vagy az őket befogadó város tanácsa azonban idővel mind szorosabb szálakkal fűzte magához az ispotályosokat. Így azután a 15. század során — természetesen hullámzó erőviszonyok mellett —• fokozatosan kiterjesztették felügyeletüket ezekre az intézményekre, amelyek a város szociális ellátottsága tekintetében mind fontosabb szerepet játszottak. Ezzel a változással párhuzamosan módosult az ispotályok feladatköre is: a korábban mindenkire egyaránt kiterjedő, felebaráti gondoskodás egyre inkább csak a városlakókra szorítkozott. Míg egykor minden ellátás a hívek adományaiból térítésmentesen történt, idővel azok, akik fizettek, előnyben részesültek a többiekkel szemben. Ez volt az ún. javadalmas rendszer, amelynek igénybevételével mind több polgár vonult vissza öreg korában az ispotályba. Ezzel egyre gyakrabban szorították ki a náluknál jóval rászorultabbakat a házból, amivel szociális feszültség jött létre.

39 Lényegében a fentiekben körvonalazott viszonyok között tevékenykedett a Szentlélekről nevezett ispotály az erdélyi Szebenben is, amelyet 1292. június 24-én vett kezelésbe a rend. A 15. század végére azután már ez a ház is a várostól függött. A budaival tehát párhuzamosan változásokról viszonylag sok korabeli dokumentum áll rendelkezésére.

40 Az ispotályok irányításának joga körüli, szinte állandó vita nem kizárólagos magyarországi, hanem Európa-szerte meglehetősen elterjedt jelenség volt. A középkori egyházi szervezet a privilégiumok sűrűjében idővel szinte áttekinthetetlenné vált.

41 Ez a zavaros és számtalan visszaélésre módot adó helyzet is változtatást igényelt, amely a reformáció célkitűzései között — a búcsúhirdetés és más témák mellett — ugyancsak szerepelt. A hazai Szentlélek-renden belül a harmadik szervezeti egység élén a barcasági Földvár állott. Erről az erdélyi ispotályról 1455-ből maradt fenn adat, de az már jóval korábban is létezett.

42 Az egykor a német lovagrend által alapított Marienburg egyházszervezetileg közvetlenül Esztergom alá volt rendelve. A helység azonosítását Dudík nem tudta elvégezni,

43 míg 37. Somogyi i. m. 39—41. 38. Tanulmányok Budapest múltjából. 1964. (16.) 123—129. 39. Somogyi i. m. 64. . 40. Müller, Friedrich

: Geschichte der siebenbürgischen Hospitäler bis zum Jahre 1625. In: Programm des evangelischen Gymnasiums in Schässburg.

.. zum Schluss des Schuljahres 1855/6. Wien 1856. 53-54. — Új Magyar Múzeum 1856. 540-553. 41. Pásztor i. m. 53 — 54. 42. Müller i. m. 21. 43. Dudík i. m. 90. 217