AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A Szentlélekről elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban

A Szentlélekről nevezett ispotályosrend magyarországi házaira vonatkozó eddigi ismeretek az alábbiakban foglalhatók össze. Beda Dudík a múlt század derekán Rómában nem csupán a Morvaországgal összefüggő történelmi emlékeket kutatta, hanem érdeklődése kiterjedt a Habsburgmonarchia egész területére. Járt a Szentlélek-rend egykori központi házában, ahol a levéltárban — a confraternitas már említett anyakönyve mellett — a rend 1431 és 1600 közötti házait nyilvántartó kéziratos kötet, továbbá a kibocsátott levelek fogalmazványát tartalmazó „liber expeditionum"-ot is tanulmányozta. Innen a következő magyarországi adatokat jegyezte ki 1503-ból: „... 3um membrum est domus seu hospitale S. Spiritus de Buda in Ungaria cum suis membris solvere tenetur priori et magistro Viennensi marcas duas, quae sunt ducati octo. 4um membrum est domus seu hospitale S. Spiritus de Septem Castris cum membris suis solvere tenetur unam marcam, seu quatuor ducatos, et vocatur domus de Cibinio et est membrum de Buda. öum membrum est domus seu hospitale S. Spiritus de Castro Mariae in provincia Bursiae Strigonien. dicti ord. S. Spiritus, quod recepit pauperes de novo."

32 Ezek szerint tehát Magyarországon a Szentlélek-rend három szervezet egységre tagolódott. Élükön a budai ház állott, amely azonban a bécsi alá tartozott. A három magyarországi csoport vezetőháza Budán, Szebenben és a barcasági Földváron volt. A hazai házak szervezetileg tehát az ausztriai rendtartományhoz tartoztak, amelynek tagjait a francia Paul Brune a rend nemzetközi történetében — időpont megjelölése nélkül — így sorolta fel: „Buda, Bulgarum, Marienbourg (Castrum mariae), Glurni in Hungária, Hermannstadt (Cybinium), Littau, Lucania in Moravia, Maros Vásárhely (Vasabrcher, dioc. Transylv.), S. Hypollyte proche Vienne, Vienne."

33 Leszámítva a már említett három hazai vezetőházat (Buda, Szeben és Földvár) marad az azonosítás szempontjából problematikus „Glurni in Hungária" és az egyértelmű Marosvásárhely. Pásztor Lajos szerint Magyarországon a Szentlélek-rend volt a legjelentősebb ispotályos testület, amelynek házai a középkor végén a következő helyen voltak találhatók: Buda, Nagyszeben, Beszterce, Székelyvásárhely, Földvár, Segesvár, Királynémeti, „Azra" (?) (Csanád megye) és Pécs.

34 összevetve ezt a kis listát a fenti közlésekkel — miután az egykori Székelyvásárhely azonos a későbbi Marosvásárhellyel — új adatként értékelendő: Beszterce, Segesvár, Királynémeti, a Csanád-megyei Azra (?) és Pécs. Somogy Zoltán igán alaposan tárgyalta a rend magyarországi házainak történetét.

35 A budai főházról szóló első híradás 1330-ból származik.

36 (Miután ez az oklevél egy birtokrész átengedéséről szól, az alapítás évét nyilván ez elé az időpont ele kell helyezni.) Ettől kezdve aztán a 16. század 32. Dudík, Beda: Iter Bomanum. I. Wien 1855. 89—90. — Történeti Tár IV. 237—239. 33. Brune, Paul: Histoire de Vordre hospitalier du Saint-Esprit. Paris 1892. 407. 34

v Pásztor i. h. 35. Somogyi i. m. 37—48. 36. Monumenta ecclesiae Strigoniensis. ÜL Ed. Dedek Crescens. Strigonii 1924. 228. sz. 167-158. 216