AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az OSZK állományvédelmi tervei és tevékenysége a két világháború között

Fitz megszilárdította a kötészeti részleg szervezetét és létszámát is: a műhelyt a Nyomtatványtár vezetőjének, Goriupp Alisznak felügyelete alá helyezte, közvetlen vezetésével pedig Gronovszky Ivánt bízta meg. A technikai munkákat Nusser Mária könyvkötő mellett egy kötészeti alkalmazott és délutánonként még három altiszt végezte. Ilyen körülmények között 1935-ben, februártól december végéig 4001 darab bekötésére került sor. A következő évek nem sok változást hoztak. 1936-ban 3081 könyvet, hírlapot és folyóiratot kötött be a házi műhely 1,44 pengős átlagáron, a következő évben valamivel többet, 3351 kötetet, 1,36 P. egységáron. Hasonló eredménnyel zárult az 1938-as esztendő, de ekkor az átlagár 1,69 P-re ugrott.

52 1937-ben került az Országos Széchényi Könyvtárba Sasvári Dezső, aki a könyvkötési, majd anyagnyilvántartói napló vezetésére kapott megbízást. A költségvetés növekedése mellett nyilván e személyzeti erősítésnek is köszönhető az 1939. év 4392 kötetnyi kiugró teljesítménye, amihez képest a következőben némi visszaesés mutatkozott. (Az átlagár ekkor már 1,77 P volt.) 1939-ben Sasvári Dezső rendkívüli hallgatóként részt vett a fővárosi Iparrajziskola könyvkötészeti és papírrestaurátori tanfolyamán, és ennek nyomán hozzákezdett a könyvtár pusztulófélben levő kéziratainak és régi nyomtatványainak restaurálásához.

53 1941-ben átvette a kötészet vezetését. Sasvári Dezső vezetése alatt ebben és a következő esztendőben rekordteljesítmény született, 4272, illetve 4478 egység bekötése történt meg. Emellett — ha szerény keretek között is — évi 15—20 kéziratköteg, ill. régi könyv, térkép került restaurálásra. Az, hogy a kötészet ilyen eredményeket érhetett el, az Sasvári Dezső érdeme, nemcsak szakértelmének, hanem kiváló gazdasági érzékének is köszönhetően. Az anyagkészlet állandó kiegészítésével olyan tartalékot alakított ki, amely talán 1945 közepéig vagy végéig is fedezte volna a szükségletet. 1941-ben a kötészet a Katalógusosztály szomszédságában két helyiséget foglalt el, itt az említett teljesítményeket lehetővé tevő felszerelés is rendel860 pengőt, tehát összesen 10 320 pengőt használhatott fel a könyvkötészet. Ebből 3200 a Nyomtatványtár, 600 P. a Térképtár, ugyanennyi a Plakátgyűjtemény és Gyászjelentés-gyűjtemény, 1000 P. a Zeneműtár rendelkezésére állt. A Hírlaptár keretéről itt nem történt említés. (OSZK Irattár 1/1942.) 52. L. a jelzett évek jelentéseit. 53. Sasvari Dezső számos cikkben ismertette restaurálási módszereit, tapasztalatait: Kódexek és régi könyvek restaurálása az Országos Széchényi Könyvtárban. = Magyar Könyvszemle. 1941. 180 — 182. p. — Régi papirosok és kötések restaurálása. — Magyar Könyvszemle. 1941. 395 — 397. p. — Poriadásnak induló kéziratok és könyvlapok restaurálása az Országos Széchényi Könyvtárban. = Magyar Könyvszemle. 1942. 426 — 428. p. — Az OSZK-ban folyó restaurálásról 1944. április 15-én rádióelőadást tartott (OSZK Irattár 128/1944.). — A restaurálással kapcsolatban felvetette a képzés szükségességét. Elképzelése szerint az Iparművészeti Főiskola grafikai tagozatán kellene a megfelelő szakembereknek képesítést nyújtani. — Sasvári Dezső pályájára vonatkozóan 1. Vértessy Miklós: A könyvrestaurálás mestere. = Könyvtáros. 1977. 521 — 524. p. 153