AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az OSZK állományvédelmi tervei és tevékenysége a két világháború között

1925-ben és 1926-ban tovább romlott a helyzet. Az 1925-ről szóló jelentésben Lukinich Imre igazgató arról panaszkodott, hogy a könyvmúzeum feladatával megbízott nemzeti könyvtárban a könyvkötést a minimumra kellett redukálni. A kötésre váró anyag „rendkívüli mértékben" való felhalmozódása 1926-ban ezzel fokozódott.

27 így Lukinich a könyvkötés kérdésének megoldását a legsürgősebb feladatnak minősítette, „melynek mielőbbi megoldásától függ, hogy tudjuk-e a gondjainkra bízott anyagot a jövő számára megmenteni." Az igazgató —felmérve nemcsak a helyzet súlyosságát, hanem a könyvtár vezetőinek felelősségét is 1926 márciusában felterjesztést intézett Klebelsberg Kunó kultuszminiszterhez a Hírlaptár két legsúlyosabb problémája: a szomszédos országok magyar nyelvű periodikumainak beszerzési nehézségeire és a hírlapállomány megóvásának lehetetlenülésére vonatkozóan. Ebben utalt arra, hogy kb. 1000 kötetnyi a kötetlen újságok száma, a fontos hírlapok évfolyamai feltornyozva hevernek a folyosón. Nem lehetett a régi szabályt, a kötetlen anyag olvastatasanak megtagadását fenntartani, így az altisztek ezt a védetlen anyagot ide-oda rakosgatják, ezzel is hozzájárulva annak rongálódásához. Lukinich ezért hírlapkötésre 70 000 koronát kért a minisztertől, „mert különben az anyagi segítség elmaradása következtében előálló helyzetért nem vállalhatnám a felelősséget."

28 Előterjesztésében Lukinich Imre szólt „a mechanikus úton támadt rongálások" mellett az „automatice" jelentkező bajról, az újságok papírjának rossz minőségéről, a fa-papírról, amelyet — kötetlen állapotban — kikezd az idő, vagyis a papír eloxidálódik. Hóman Bálinthoz intézett levelében így jellemezte a helyzetet: „A hírlaptári anyagunk nagyrészt fedőlemezek közé elhelyezett anyaga a pusztulás útján van, mert a különben is hitvány, romlandó anyagból készült újságpapiros a világosság és száraz meleg következtében már töredezik és ellenálló képességét teljesen elveszti."

283 Az előző évről szóló jelentésben ezt a kérdést még határozottabb formában érinti „Feltétlenül szükséges ... az erősen fatartalmú papírra nyomott újabb könyv- és hírlapanyag konzerválására szolgáló eljárások bevezetése is. Ez utóbbira a kezdőtárgyalások folyamatban vannak."

29 Mint egy későbbi iratból kiderül,

293 Lukinich 1926 elején felkérte a Műegyetem Mechanikai-technikai Intézetének „főnökét", Misángyi Vilmos egyetemi tanárt, a könyvtári állomány — elsősorban a kötött, de főleg a kötésre váró hírlapok papíranyagát megmentő konzerválási eljárás kidolgozására. 27. Jelentés... 1925. = Magyar Könyvszemle. 1926. 154. p. — Jelentés ... 1926. L. uo. 1927. 171. p. 28. OSZK Irattár 168/1926. Lukinich 1000 kötetlen újságról beszél, Rédey 1929/30 fordulóján pedig 6 —8000-ről. Lukinich feltehetően csak a kurrens anyag kötetlen évfolyamait vette számba. Utal arra, hogy a Pressburger Zeitungot már három éve nem tudják bekötni, a Pester Lloydot pedig másfél éve. További 400 olyan kötetük fekszik kötetlenül, amelynek minden előzménye be van kötve. 28a OSZK Irattár 740/1926. 29. Jelentés ... 1925. = Magyar Könyvszemle, 1926. 154. p. 29a OSZK Irattár 254/1927. — A szakvélemény megítélésében Kastaly Beatrix volt segítségemre. 10« 147