AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az OSZK fejlesztésének irányai Fitz József főigazgatósága idején

re s elmaradásának már az 1920—1935 években tapasztalt káraira" kéri az ügy anyagi támogatását. (Ezt meg is kapta.) A főigazgató egy másik iratából arról értesülünk,

28 hogy ugyancsak 1942-ben megbízta Keller Jenőt a botanikai ciklusbibliográfia elkészítésével. Itt már bővített a gyűjtőkörön — mind a hazai anyag, mind a külföldi hungarikumok vonatkozásában. Jellemző ez a levél Fitz állandóan táguló szemléletére, az általa óhajtott korszerű fejlesztés kívánalmaira: ,,Az elkészítendő jegyzék nemcsak a könyvekre és azok ismertetésére, hanem tudományos szempontból tekintetbe veendő folyóiratcikkekre is terjeszkedjék ki, a külföldön megjelent irodalomból pedig azokra a tanulmányokra vagy monográfiákra, melyek különlegesen magyar tárgyúak." Világos, hogy Fitz József most már — a negyvenes évek elején — a komplex jellegű nemzeti szakbibliográfia elméleti megalapozását is elvégezte. Olvasóterem és könyvkölcsönzés Az előzőekben már említett Reference-osztály megszervezésével Fitz megvetette a mai modern olvasószolgálat alapjait. Ez azonban csak keret volt, amelynek működését bosszantó, apró körülmények zavarták. Közéjük tartozott az olvasóterem délutáni és esti nyitvatartásának kérdése. Hiába várta délelőtt olvasóit a könyvtár, ha ők csak munkaidejük után tudták szolgáltatásait igénybe venni. Az olvasó nem találkozhatott a könyvvel, és így a könyvtár sem tudta alapvető funkcióját ellátni. Mindez csak azért, mert hosszú út vezet az olvasóteremig, a sötét folyosón pedig könnyű elrejtőzni, és ez a lehetőség a Magyar Történeti Múzeum aranykincseinek biztonságát veszélyeztette. Egyszerű megoldás lett volna a könyvtárhoz nem tartozó tárak kivilágítása s a nyitvatartásban nem érdekelt (múzeumi) osztályok személyzetének őrszolgálata. Ez az elképzelés azonban nem valósulhatott meg, bár Fitz többször megpróbálkozott vele. Fitz második megoldási lehetőséget is látott: az olvasóteremnek a Sándor-utcai (ma Bródy Sándor utcai) bejárat feletti II. emeleti nagy galériás terembe történő áthelyezését. Itt 200 olvasó számára lehetett volna férőhelyet biztosítani. Az olvasói tér közvetlen — lifttel ellátott — bejáratot kaphatott volna a Múzeum első udvarán. A második emeleti folyosón akarta a főigazgató a katalógusokat és a ruhatárt is elhelyezni, és ezzel a megoldással a földszinti folyosókat a délutáni forgalomból teljesen kikapcsolni. Az átalakítás — az építészek véleménye szerint — 80 000 pengőbe került volna, ennek előteremtésére nyilván nem volt lehetőség. így aztán a főigazgató és munkatársai minden jó szándéka ellenére is a délutáni nyitvatartásról le kellet mondani. A nemzeti könyvtárból történő könyvkölcsönzés ügye állandóan foglalkoztatta a főigazgatót. Véleménye szerint az Országos Széchényi Könyvtár — mint nemzeti könyvtár — tulajdonképpen soha nem lett volna kényszerítve a könyvkölcsönzések túlzott kiterjesztésére.

29 A fölösleges liberaliz28. K 12/1942. OSZK Irattár. 29. Fitz József hagyatéka. Fond 45/1426/3. OSZK Kézirattár. 133