AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az OSZK fejlesztésének irányai Fitz József főigazgatósága idején

intézmények gyűjtőkörébe,

14 de arról is tájékozódnia kellett, hogy más muzeális közgyűjtemények őriznek-e olyan anyagot, amelyeknek a nemzeti könyvtárban volna a helyük. (A múzeumi osztályok egyes könyvei pl. a könyvtár növedéki naplóiban és katalógusaiban szerepelnek, de a raktárban természetszerűen hiányoznak, ez pedig állandó zavarra ad okot.) Katalógusok, katalogizálás Fitz hivatalbalépése idején a könyvtár könyvállományáról egyetlen betűrendes, kézírásos nagycédulás katalógussal rendelkezett, amelyet a közönség és a tisztviselők egyaránt használtak. Ez a címtár, melyet hat évtized óta vezetett a könyvtár, nemcsak elrongyolódott, hanem a különféle katalogizálási gyakorlatok nyomait is magán viselte, ezért egységessége megbomlott. A könyv alakú kézírásos szakkatalógus vezetését már tíz éve abbahagyta a könyvtár. Fitz József felismerte a Magyarországon elterjedt és a Széchényi Könyvtárban is tért hódított porosz—német rendszer nehézkességét és elavultságát és a feldolgozást érintő, immár halaszthatatlanná vált reformját a modern angol—amerikai rendszer bevezetésével kívánta megvalósítani. Ennek lényege a nemzetközi formátumú szabvány-kartonok használata mind az olvasói, mind a szolgálati katalógusban a régi nagyformátumú lapok helyett, az ismeretlen szerzőjű vagy sorozati művek leírásánál a cím olső szavának és nem első nominatívuszának kiemelése, gépi sokszorosítás bevezetése a katalóguscédulák megfelelő számban való sokszorosítása érdekében. Fitz világosan látta azt is, hogy a nemzeti könyvtár állománya a dokumentumok részben időbeli, részben fajták szerinti eltérése miatt egyre inkább differenciálódik, és a speciális dokumentumfajták feldolgozása egyedi rendszerezést és katalogizálást kíván. Ennek ellenére arra törekedett, hogy a könyvtár anyagát, ha nem is egyetlen katalógusban, de több keresési szempontot kielégítő, egymást is kiegészítő katalógusokban, logikailag megalkotott katalógusrendszerben lehessen nyilvántartani. E meggyőződésének írásban és szóban is többször hangot adott. Fitz reformtörekvése — érthetően — a központi könyvgyűjtemény (Nyomtatványtár) katalógusainak elvi és könyvtártechnikai újításai körül sűrűsödött.

143 14. Erre jó példa volt az OSZK Levéltári osztálya anyagának átadása az Országos Levéltár számára (L. Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében. Bp. 1972. 13 — 84. p. (Klny. a Levéltári Közlemények 43. évfolyamából.) 14a Ez kapcsolatban állt a raktári rend egységének kialakításával is. Fitz hivatalbalépése idején a raktári ,,rend" kaotikus volt. A már régebben bevezetett numerus currens mellett tovább éltek egyéb, nem korszerű raktározási módszerek is (1. erről egy későbbi fejezetben). Fitz felismerte, hogy a numerus currens-rendszer teljes bevezetése a modern katalogizálás megvalósításának egyik alapvető feltétele. 127