AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

házasságból származott. A leány még szökésre is hajlandó volna, csakhogy Asztalos Gyuláné lehessen. De Asztalosban sokkal több a felelősségtudat Kata sorsa iránt, semhogy elvigye a leányt a bizonytalanságba. Kata tervét leleplezik. Az öreg báró, unokája és a többi családtag nagy könyörgésére is csak úgy lenne hajlandó beleegyezni a házasságba, ha Asztalos egyszer s mindenkorra lemondana a festésről és elvállalna egy tanácsosi állást valamelyik minisztériumban. Ebbe a mélységesen megsértett művész nem egyezhet bele: de ha beleegyezne is, Kata akkor már nem tudná szeretni, így hát eh?álnak útjaik —•- örökre. Már a rövidrefogott tartalomból is kiviláglik az az erős társadalomkritikai töltet, mely Ambrusnak ezt a regényét jellemzi. Szepessy Kristóf báró szinte a merev, megcsontosodott magyar feudalizmus szimbólumává válik, mint Asztalos Gyula a művészi függetlenségévé és a polgári-köznépi büszkeségévé. De bármilyen ellentétes alakok is, és az író bármennyire is nem titkoltan Asztalos mellett foglal állást, egy bizonyosfajta emberi elismerést a kemény ellenféltől sem tagad meg, mert ő is a saját meggyőződéséből cselekszik úgy, ahogyan cselekszik. Ez a fajta lovagiasság a mindenkori ellenfelekkel szemben egyébként nagyon jellemző Ambrus egész írói és emberi magatartására. Egyébként Asztalos a négy nagy ambrusi regényhős közül talán a legszerencsétlenebb. Bíró tragikus, de küzdő hős; Hódy rezignáltán önként vonul vissza^ Vidovics, kedvező helyzetével élve, legalábbis az elkészült regényben, győz; Asztalosnak tulajdonképpen nincs választása, vissza kell vonulnia. Ez a kell az új elem Ambrus századforduló utáni írásaiban. Egyre kevésbé lát reményt a kitörésre; de azért nem adja fel a harcot az irodalmi önérvényesítésért. Nem lehetséges felsorolni Ambrusnak ebben az időben keletkezett novelláit. Ezek száma oly nagy, hogy puszta felsorolásuk felülmúlja egy ilyen korlátozott terjedelmű tanulmány kereteit. Mégis, néhánnyal kivételt kell tenni, mert nagyon jellemzőek. Ilyen az 1904-ben megjelent Szent Szerafin megtérése, majd az 1908 — 1910 körül keletkezett A bazár ég és a Húszéves háború, melyekben életfilozófiáját fejti ki. Ambrus az irodalomban hivatást látott; életszemlélete ideális szempontok után igazodott; nem kedvelte a másokat kihasználó és cinikus embereket és kivált nem szenvedhette az igazságtalanságot. Ezért nemegyszer súrlódásai voltak a kiadókkal, különösen a Révai-céggel, mely őt is igyekezett kihasználni. Igyekezett magát tehát, amennyire lehetett, a kiadóktól függetleníteni. E függetlenség fő bázisa a különböző folyóiratokba és napilapokba való írás volt. Igyekezett közel maradni a lapszerkesztőségekhez és a kiadóhivatalokhoz területileg is. 1911-ben a József körút és az Üllői út sarkán álló nagy háromemeletes bérházba költözött, ott a csendesebb harmadik emeleten tágas ötszobás lakást vett ki, s bár ez a lakás csak bérlemény, innen már nem is megy el máshova lakni haláláig, csak egy-egy külföldi útra vagy gödöllői nyaralásra; máshova nem kívánkozik. A tágas lakásban jól el tudja helyezni egyre szaporodó könyvtárát, és vendégeket is méltóképpen fogadhat. A földszinten levő Valéria kávéházban szereti átfutni a napilapokat, itt fogadja azokat is, akiknek nehezére esik a három emeletet megjárni. 532