AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

4. Ambrus Zoltán pesti könyvtárszobájában (1912 körül). A mennyezetig érő hatrészes nagy könyvtárszekrény az egész szobafalat végig elfoglalta. A szoba túlsó (nem látható) falán is könyvesállvány, ill. szekrény volt. Pontosan ugyanígy állott a gödöllői Ambrus-emlékszoba is 1934 és 1944 között a könyvtárral. Munkáját nagyon segíti, hogy kisleánya, Gizella, ki közben felnőtt és elvégezte a felsőbbleányiskolát, majd tanítónői oklevelet szerzett, s aki maga is folytat önálló irodalmi munkásságot, a korrektúrában, levelezésben, irattára rendbentartásában tevékenyen közreműködik; valósággal titkári teendőket lát el mellette. Ambrus szerette a rendet, éppen ezért könyveit, cikk-kivágatait, feljegyzéseit, melyek idővel nagyon megszaporodtak, külön szobában gyűjtötte össze. A bibliofília és a könyvtár problémáját két 1906-ból való novellájában találjuk említve, A könyvtárosné és a Könyvmolyok címűekben, melyekből félreérthetetlenül kitűnik, hogy a gyűjteményeknek már ekkor nagy kedvelője volt. Azt írja ugyan, hogy „. . . a tudomány, milyen kellemes játék, de milyen veszedelmes és hálátlan szerető!" — de azért örömmel és sokat olvas. Ez, publicisztikai munkássága miatt szükséges is a számára. Érdeklődési köre nagyon tág volt; ezt e sorok írója, halála után fennmaradt könyvtárának állományát böngészve, maga is tapasztalta. De gyűjtőtevékenységében Ambrust elsősorban az vezette, hogy a klasszikusok és az ismertebb írók — utánanézés céljából — meglegyenek. Könyvtára tehát részben referensz-jellegű volt. Valószínűleg látszik, hogy korábban kevesebb könyvet gyűjtött; de ezekben az években, amikor anyagilag tehetős, vásárolja és részben dedikálva kapja könyvtárának jelentékeny részét. E sorok írója számos lexikonra és lexikon jellegű enciklopédikus kiadványra emlékszik vissza. Voltak régi memoár-kiadásai, közte elsősorban XIV. Lajos,