AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő
akik a Midas király-nél kifogásolták a terjedelmet és a ,,formabontás"-t, a következő regénynél el kellett, hogy némuljanak. A gyanú, mely 1892-ben jelent meg, szinte azonnal a Midas után, csaknem ellentéte az előbbi műnek, nagyon is tömör kisregény. Ez is magán viseli az író alkati tulajdonságait, de itt minden koncentráltan a cselekményt szolgálja. Hogy a történetnek volt-e valóságalapja, vagy pedig teljesen képzelet műve-e, arról Ambrus soha sem nyilatkozott. Később, leánya kérdésére sem szólt erről. Még azt sem mondta meg, hogy a regény hősnője bűnös-e vagy ártatlan az író szerint. Nem ez a lényeges — volt a véleménye — hanem a regény ügyvéd főszereplőjének lelki válsága. A kisregény hőse, Szombathy Károly védőügyvéd, elvállalja egy gyilkossággal alaposan gyanúsított leány, Irén védelmét. Irént azzal vádolják, hogy megmérgezte azt a súlyosan beteg borkereskedőt, akinek otthonában anyja a házvezetőnői tisztet ellátta. A borkereskedő titkon szerelmes volt a szép és művelt leányba, ezért a javára végrendelkezett, kitagadva egyetlen rokonát. Ezen épül a vád. Az ügyvéd hisz a leánynak és sikerül is a felmentését elérnie. Közben annyira megszereti, hogy feleségül veszi. Jól élnek, gyermekeik vannak, mikor egy este a börtönbe került rokon a rabkórházba kéreti Szombathyt és megesküszik előtte, hogy ő ártatlan; a gyilkos tehát csak Irén lehetett. Szombathyban most feltámad a gyanú a felesége ellen. Nem tud olyannal élni, aki embert ölt, hiába esküszik meg Irén gyermekeik életére, hogy ártatlan. A gyanú öngyilkosságba kergeti Szombathyt. A regény — mely kriminalisztikai írásműnek is beválik — mindenestől lélektani tárgyú. Mint Bírónál, itt is, Szombathynál, a belső élet ábrázolásán van a hangsúly. Ez a belső szilárdság, mely nemegyszer hőseit a pusztulásig viszi, nagyon jellemző Ambrus műveiben. Ezek hősök a szó legszorosabb értelmében, akkor is, ha valamilyen csekély dologhoz ragaszkodnak, mint például a Goliath című novella meteorológusa, számtalanszor átírt, de soha el nem fogadott verses színdarabjához (1888), vagy a Csák Máté a gázgyárban Bóróczy Titusza, aki egész éven át robotol, hogy szabadsága alatt, egy hónapig ősi fészkében régi módon a nagyurat játszhassa (1890). És ha ezeknek a hősöknek a jellemzésénél nem is hiányzik az irónia, de egyfajta sajnálatot és mély együttérzést is érez az olvasó azok iránt az emberek iránt, akik nem alkalmazkodnak, hanem mernek önmaguk lenni, az egész külvilág ellenére is. Az érzelmi élet ábrázolásában Ambrus a novella tömör műfaját találta a legjobbnak. A műfaj megválasztása nem véletlen. Míg a Midas-b&n még egyszerre mindent ki igyekezett fejezni, ami foglalkoztatta, most már elválasztja a tárgyakat. Ez az időszak a tiszta költészetre való törekvés — prózában. Legjobban az ún. ,,conte bleu"-iben a ,,kék mesék"-ben látható ez a törekvés. Elbeszélő ereje, jellemzőkészsége tömören nyilvánul meg. Sehol egy felesleges szó. Ezek a novellái szinte építészeti szabályossággal vannak megkomponálva. Regényei mellett ma is ezek: a Ninive pusztulása (1893), Pókháló kisasszony (1893), Dom Gil a zöld nadrágé (1894), Mese a halászról és a tengerészről (1895), Az Ispilánti leányok (1898) meg a Bob az oroszlán (1898) a legismertebb művei, melyek hamarosan számos idegen nyelvre lefordítva is megjelentek és azóta is szerepelnek a századforduló 528