AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

magyar irodalmára kiterjeszkedő idegennyelvű — hazai és külföldi — antológiákban. Pedig ezek a novellák a nyelvi cizelláltság miatt nagyonis próbára teszik a műfordítói képességet. A Mese a halászról és a tengerészről című conte bleu-ből, még Ambrus életében, Henri Baudin párizsi filmrendező, játékfilmet akart készíteni: ezt csak a nagy gazdasági válság akadályozta meg. E képszerű novellák megjelenítése a vásznon tervként azóta is újra meg újra felmerül. Az 1890-as években Ambrus eleinte a Magyar Hírlapba ír novellát és tárcacikket, de kezdettől fogva munkatársa a Kiss József szerkesztésében megjelenő A Hét-nek is. Volt olyan időszak, amikor ketten alkották a redakciót. Amellett Ambrus hivatalnok is: a Földhitelintézetnél közben kiadmányozóvá lépett elő. 1891 óta tagja a Petőfi-Társaságnak. Mindez számos kötelezettséget ró rá. Ekkora munkásságot csak felfokozott élettempó mellett lehetett bírni. De Ambrus, szervezetének szívóssága következtében, bírta ezt a tempót. 1894-ben megismerkedik egy szép fiatal énekesnővel, Benkő Etelkával, akit nagy lelkitusa után feleségül vett. Egyre ez a téma foglalkoztatja: két nagyon különböző körből jött ember házassága lehet-e szerencsés? Az Őszi napsugár (eredetileg: Szeptember) című regényében, mely 1895-ben hagyta el a sajtót, ez a kérdés még a meglett férfi és a fiatal leány vonzalmának kontrasztjában jelenik meg. Hódy Balázs, temetkezési intézeti tisztviselő és lírai költő albérlőként él a Fodor családnál, melynek leánykáját, Ellát, aprócska kora óta ismeri. Feleségül venné; de mikor annak fiatal udvarlója akad, önként visszavonul. A regény befejezéséből sejteni lehet, hogy Ellát ez az udvarló nem veszi el, mert szegény leány, tehát hoppon marad. Ez a regény A Hét hasábjain látott napvilágot. Következő nagyobb regényében, a Giroflé és Girofla-h&n, mely négy évvel később az Új Időkben jelent meg, már más a kérdésfeltétel. Itt nem az életkor a probléma, hanem az eltérő társadalmi helyzet. Elveheti-e feleségül Vidovics Feri, a dúsgazdag bácskai földbirtokosfiú a szegény kis kezdő színésznőt, Haller Mirát ? Vidovits sokat vívódik önmagával. Ambrus válasza feltételes: igen, elveheti — de számítania kell a külvilágra, annak megbotránkozására is. Ha a leányszöktetéssel záródó regény jól is végződik — ez Ambrus kevés irodalmi „happy end"-jeinek egyike — tervezett, de megírásra már nem került folytatása, a Szivárvány, már nem lett volna ilyen szerencsés végű. A színpadról a házasság révébe ért Haller Mira a terv szerint utóbb visszatér a színpadra, de boldogságát sehol sem találja meg és a tervezett regény végén holttestét a velencei lagúnából fogják ki. Ennek a megírására már nem került sor, s ezért az irodalomtörténet Ambrus legderűsebb műveként könyveli el a Giroflé és Girofla-t. Ambrust, novellái egy részének derűs hangja miatt, mint humoristát is számontartják. Ilyen például az Emberrablás, melyet Mándy Iván a rádióban gyakran hallható musicallá dolgozott át, vagy A porcelán, melyből 1972-ben televíziós játék készült. De ez a humor inkább irónia, s általában az író munkáinak hangja inkább komoly, s az évekkel ez egyre komolyabbá is válik. A második házasságból nem származtak gyermekek. A fiatal asszony mindig visszavágyik a színpadra, s évek múlva el is szerződik az Operaház34 OSZK Évkönyv 1981 529