AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

a tehetségét, a gazdagok és hatalmasok szolgálatába szegődött, s elhagyta ihlete is. Már csak a rutin viszi előre. Ebben az állapotban találkozik Trouville-ban Galanthay Mása grófnővel, egy kedves, csinos, szeleburdi, de nagyon gazdag és talán túlságosan is művelt leánnyal, aki mentes az előítéletektől és aki megnyeri a festő rokonszenvét. Bíró részéről ez nem szerelem, de annál inkább az Mása részéről. A makacs lány, családja ellenére, elhatározza, hogy a festő felesége lesz. Bíró, kisfia, Palika érdekében kapitulál és feleségül veszi a gróf kisasszonyt. Nem boldog. S mikor Mása rájön, hogy Bíró titokban első felesége emlékének él, s valóságos szentélyt rendez be neki — a festő nem bírja tovább a kettősséget, főbelövi magát. A regényben domináns a lélekrajz: a spleentől a boldogságon át a kétségbeesésig ívelő belső átalakulás rajza. Amellett azonban a nagyon intellektuális Bíró lélekábrázolása, tépelődései során az író módot talál arra, hogy a kor minden problémájáról elmondja a maga nagyon is határozott véleményét. Sőt, túlhaladva a korproblémákon egyetemes emberi, világnézeti kérdéseket feszeget, s azokat minden oldalról megvilágítva, a maga módján rájuk választ is ad. Az első rész még egészen regényszerű, bár ebben is van egy interpolált novella, a Mese a kakastollas emberről. A második rész azonban már a szó szoros értelmében „formabontó"-nak mondható. Levelek, naplórészletek — Mása reflexiói — feszítik szét a hagyományos keretet. Mindez akkor rendkívüli figyelmet keltett, kivált az íróemberek között. Ez a fajta többrétűség új volt a hazai írók számára. A későbbi irodalomtörténetírás egyes képviselői Baskircsev Mária naplójának hatását vélik felfedezni itt a regényre; a napló ebben az időben jelent meg franciául Párizsban. Csakhogy a regény ekkor már régen készen volt Ambrus koncepciójában, úgy hogy az olvasmány-hatás lehetőségét nyugodtan kizárhatjuk, legfeljebb időbeli coincidenciáról lehet szó. Azt is meg kell jegyezni, hogy ez a műfaji váltakozás a regényen belül a történet egészét nem bontja meg. Viszont a sok apró reflexív részlet, mely a történethez csak Bíró vagy Mása lélekábrázolásának összefüggésében kapcsolódik, tulajdonképpen önállóan is megállna, mint valamilyen publicisztikai cikk, esetleg aforizma, lebilincseli az olvasó figyelmét. Érezhető a regényen, hogy Ambrus előbb publicista volt, azután novellista és ezután lett regényíró. Ezért az irodalomtörténészek közül némelyek a Midas király-t ,,román a thése"-nek, tézisregénynek tartják. A Midas azonban több ennél: hatalmas összefoglaló körképe a nyolcvanas évek magyar és összeurópai intellektuális problémáinak, világszemléletének, művészetének. Elgondolkoztató, nem könnyű fajsúlyú olvasmány, igen terjedelmes is; ezért a kiadók csak évek múlva vállalkoztak kötetben való megjelentetésére, akkor, amikor az intellektuális igényű közönség számra már megnőtt. A regény azóta is mindig megtalálja olvasótáborát. 1906 és 1967 közt több, mint tíz kiadásban jelent meg, általában tízezren felüli példányszámban. Ma is ez Ambrus legismertebb regénye, s vele ifjan, már harmincéves korában a magyar irodalom élvonalában kapott helyet. Annak az írónak, aki szinte egy lélekzetvételre már ifjan ilyen művet alkot, újabb munkáival ismét bizonyítania kell a közönség előtt. Azok, 527