AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Késettség, újítás, periodizáció a kelet-közép-európai romantikában

csak egy alig magyarázható, a misztikummal érintkező átlényegülésben reménykedik.

34 A Faust a drámai költemény formájára szolgáltathatott példát, Vörösmarty és Krasinski, valamint Mickiewicz legföljebb kiindulópontul fogadhatták el a Faustot. Az emberiség-költeménynek más változatát teremtették meg. A különféle nemzeti történelmi vonatkozások ekkor még feloldódnak az emberiség-történelmi vonatkozásokban anélkül, hogy „konkrét" történelmi jelenetek bemutatására sor kerülne. (Itt kivétel a Dziady, amely a közeli múlt lengyel eseményeit viszi színpadra.) Az emberiség történelme a boldogságkeresés, a léthelyzetek történelmi dimenzióba helyezése révén vetül elénk, és itt még nem az adott nemzetre irányuló teleologikus felfogás szerint értelmezve. Sokkal inkább az emberi létezés feltételein, az Ember történelmén (és lehetőségein) töprengenek a költők. Ha mindezeket tekintetbe vesszük, a periodizáció problémakörében is megkísérelhetjük az eddigieknél talán differenciáltabb álláspont kialakítását. Elfogadható az a nézet, amely szerint egyetlen nemzeti irodalom periodizációját sem alkalmazhatjuk az irodalmak közötti kapcsolatokra, a regionális vagy világirodalmi szintézisre. Ugyanakkor egyetlen nemzeti irodalom fejlődéstörténetét, változásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Amennyiben mégis igaz volna az a tétel, mely szerint a kelet-közép-európai irodalmak lényegében a „nyugati" irodalmak útját járják végig — „megkésve", abban az esetben legalább is kétféle periodizáció volna szükséges: egy a „nyugati", egy a „kelet-közép-európai" irodalmak részére. Ez viszont lehetetlenné tenné az európai irodalmak szintézisének megalkotását, hiszen nemcsak az állandó „kettős időszámítás" zavarná meg a tárgyalás menetét, hanem az ismétlések célszerűtlen sorozata is. Ti. a „nyugati" irodalmakban már megfigyelt, elemzett jelenségek ismét előkerülnének, esetleg alacsonyabb szintű változatként. Mégsem ez a gyakorlati szempont késztet arra, hogy a késettséget csak meghatározott körben, szigorúan körülírt jelenségcsoportra alkalmazva ismerjük el érvényes kategóriaként. Anélkül, hogy az eddig elmondottakat elismételnők, kiemelnénk ezúttal is a késettség és az újítás egymást kiegészítő jelenségét. A késettség — mint láttuk — a legtöbb esetben nem azt jelenti, hogy a „nyugati" jelenség, műfaj, irány stb. pusztán megismétlődik a „kelet-közép-európai" irodalmakban. 1. Többnyire lehetőségek, a már kipróbált tapasztalatok vonzzák a kelet-közép-európai írókat. 2. Olyan jellegű recepcióra kerül sor, amely az eredeti jelenséggel együtt más jelenséget, a műfaji kísérlettel együtt más típusú műfaji kísérleteket, az adott irányzattal együtt esetleg más jellegű irányzatot is adaptál, asszimilál, hasonít át az adott nemzeti irodalomba. 3. A tapasztalatok és a lehetőségek adaptálása felszabadítja az önálló kísérletező kedvet. S bár esetleg a „nyugati" ötlettől, műfajtól, műtől 34. Megfontolandó Cz. Milosz véleménye Slowacki, Mickiewicz és Krasinski drámáinak, nevezetesen a Kordiann&k, a Dziadyn&k és a Nieboska komédiának jellegéről: „Central is the problem of action versus poetry and the spiritual transformation of the hero." I. m. 234. 510