AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Késettség, újítás, periodizáció a kelet-közép-európai romantikában

nemzeti és az egyetemes vonatkozásoknak az eddigiektől eltérő arányával — és ezzel párhuzamosan: a lírai, az epikai és a drámai elemek, „formák" egybemosásával újfajta műfajt valósítanak meg. Ehhez természetesen igénybe vesznek olyan forrásokat is, amelyek a verses epika megújulását nem ösztönözhették. Aligha elhanyagolható Goethe Faustjának szerepe a kelet-közép-európai romantikus irodalmakban, gondolván ezúttal a műfaji példaadásra, a műfaj adta lehetőségre, amely különböző versformák váltakozását biztosítja, s mindezt a megfelelő bölcseleti távlatból szemlélve. Az „égiek" és az ősgonosz harca, a „szellemi" és a „materiális" világ dualizmusa nem elsősorban a szubjektum tépettségét, meghasonlottságát példázza, hanem az ember választási lehetőségeit. Egyszer egy jelképesnek felfogható vándorút tanulságaiba ágyazza (mint Vörösmarty Csongor és Tündé\éheia), máskor a pártharcokban széthulló emberiség tévelygéseit mutatja be (mint Zygmunt Krasinski Nieboska komédiájában), vagy éppen a megtisztulás-átlényegülés és az áldozatvállalás emberiségi és kozmikus perspektíváját ábrázolja (Mickiewicz Dziady jáh&n). E művek hátterében is föl lehet fedezni a hazai hagyományokat. Vörösmartynál a vándorszíntársulatok „házi" szerzőinek színműveiből származhattak át motívumok, típusok, helyzetek, Krasinski joggal hivatkozhat Mickiewicz kérdésfeltevéseire, Mickiewicz pedig hazai hiedelemvilágra. De legalább ilyen mértékben szükséges e művek, szerzők szembesítése az európai romantika néhány alaptételével: mint pl. Calderonnak Novalis (és Au. W. Schlegel) közvetítésével szinte közhellyé vált élet—álom motívumával, a Napóleon-élménnyel, a novaiisi kereszténység-vízióval, népszokások és hiedelmek romantikus stilizálásával stb. De sem a hazai, sem az ún. világirodalmi kapcsolódások nem magyarázzák eléggé az e művekben realizálódott fordulatot. Hozzátéve ehhez, hogy ez a fordulat nemcsak a nemzeti, hanem a w/ó^irodalom szempontjából is fontosnak tetszik. Ebben az esetben mindenekelőtt az adott költői műből kell kiindulnunk, amelynek immár természetes kontextusa a világirodalom. Méghozzá olyan értelemben, hogy az eddigi, túlnyomórészt befogadói szerep helyébe az átadói, de legalább is európai szempontból is újítói magatartás lép. Igaz, hogy az átadói szerep erősen viszonylagos, ha úgy értjük, mikor és hányan fordították az általunk följebb megnevezett műveket. Legfeljebb Mickiewicz vált Európa-szerte ismertté, a Collége de France-ban tartott előadásai,

31 illetve néhány művének német változata

32 segítették a lengyel irodalom és a lengyel ügy iránt érdeklődőket a tájékozódásban. Viszont, nézhetjük ezt a kérdést másképpen is. Szerzőink olyan lényeges nóvumokkal gyarapítják az európai romantikát, amelyek nem pusztán önálló variánsként értékelendők, hanem fő tendenciaként. Még akkor is, ha e művek megmaradtak a nemzeti irodalom keretein belül. Az előbbiekben két műfaj kelet-közép-európai változatáról szóltunk: az egyik demonstrálta a folyamatot, amelynek eredményeképpen a nemzeti 31. Adam Mickiewicz: Vorlesungen über slawische Literatur und Zustände. Bd. 1—2. Leipzig 1843. 32. Herr Thiddäus. Leipzig 1836.; Konrad Wallenrod. Leipzig 1834.; Die Bücher des polnischen Volkes und der polnischen Pilgerschaft [Paris] 1833. 507