AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Késettség, újítás, periodizáció a kelet-közép-európai romantikában

kájá"-ról elmélkednek.

23 Itt azonban a műfaji változások, átalakulások nem egy esetben fordítások és adaptálások kísérőjelenségei (vagy következményei), s ez kissé bonyolítja az irodalmi kapcsolatokat. Tekintettel kell lennünk ugyanis arra, hogy a kelet-közép-európai költők, írók — elméleti írásaikban, vitairataikban, recenzióikban stb. — ritkán építettek föl olyan gondolati (filozófiai vagy esztétikai) rendszert, amelynek elemeivel ne találkoztunk volna már a megnevezett „nyugati" alkotóknál (adott esetben Byronnál vagy Victor Hugónál, esetleg a korai német romantika képviselőinél). Sokszor az érvelés módját is máshonnan kölcsönzik, „hazai" alkotásokkal szemben a „nyugati" művek mércéjét állítják, azokkal szembesítik. így hát amikor a késés tényét emlegetjük, nem csupán évszámokra, több-kevesebb körültekintéssel alkalmazott egybevetésekre kell hagyatkoznunk. Több tényezőt kell bevonnunk a vizsgálódásba, amelynek a „forrásfeltárás" csak egyik része. Legalább olyan mértékben kell látnunk a „hazai" hagyományokat, amelyektől el akarnak térni az alkotók, vagy amelyekkel szemben egy másik hagyományt akarnak megteremteni (akár úgy is, hogy elfeledett hagyományokat támasztanak föl). E másik hagyomány kialakításának szándéka felől nézve, nem a késés lesz a leglényegesebb mozzanat, hanem a források értelmezése, beillesztése egy másik konvencióba. Felfoghatjuk ezt a folyamatot úgy is, mint írónak és olvasónak (ezúttal a befogadóíró: olvasó!) találkozását. Recepciós folyamatként tehát, amelyben a recepció írói alkotási folyamat része. Ezúttal az olvasó úgy recipiál, hogy egyben mindjárt el is távolodik a recipiálandó alkotástól vagy szerzőtől. Nem pusztán értelmezi, hanem kizárólag egy általános vagy hazai ízlésnorma vagy esztétikai eszmény alapján osztályozza, rangsorolja. Viszonyát a recipiálandó alkotáshoz nem feltétlenül a hazai uzusba való beillesztés gesztusa határozza meg. Sokkal inkább az a jellemző, hogy a recepció és az újítás szándéka egyként jelen van ebben a folyamatban, amelyben nagyon ritkán szűkül a recepció egyetlen mozzanatra, egyetlen műre. Sokkal inkább életművekben és felfogások együttesében megnyilvánuló, sokszor egymást kiegészítő vagy egymással ellentétes irányzatok szelektív befogadására kerül sor. A Byron-„hatást" mindenképpen Byron műveinek, egyéniségének és a hozzá kapcsolódó legendáknak hazaivá asszimilálásában látjuk. Az epika megújítására irányuló kelet-közép-európai törekvések Byron metrical romance-ait, valamint a többnyire Byronon, ezenkívül azonban még a hazai hagyományokon (pl. a hazai barokkon) átszűrt Tassonak epikáját is felhasználták, nem szólva egyéb, szintén a hazai hagyományból származó jelenségekről. Emlékeztessünk arra, hogy France Preseren lefordította ugyan Byron Parisiná]á,t, de a romantikus titánról szóló epikus költeményében, a Krst pri Savici (Keresztelés a Szavicán) c. eposzban (s most jobb megnevezés híján használjuk e műfaji megjelölést) mégsem Byron nyomán indult el műfajilag, a hangvételt illetőleg. Szlovén őstörténeti elképzeléseihez 23. Rüdiger (hg.): i. m. (1974) Főleg Jörg-Ulrich Fechner dolgozata fontos. Megfontolást érdemel Gerhard R. Kaiser megállapítása: „Gattungen sind Kommunikationssysteme, Strukturen, die den Austausch spezifischer Informationen regeln. Als Kommunikationssysteme sind sie wie die Gesellschaft insgesamt einer bestimmten Dynamik unterworfen." (60.) 504