AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Késettség, újítás, periodizáció a kelet-közép-európai romantikában

dantei és tassoi versformára lelt (tercinára és ottava rima-ra). A költészetfelfogást illetőleg Byronnal szemben a német korai romantika és részben a lengyel romantika eredményeit gyümölcsözteti a szlovén költő.

24 K. H. Mácha német és lengyel közvetítéssel jutott Byronhoz,

25 a törvényen kívüli figurája rendkívüli módon érdekelte. Nem kevésbé a végletes szenvedélyek, a sors üldözte tragikus hősök problémája. A hazai barokk hagyomány azonban átüt a távoli byroni ,,ihletés"en, s a Május [Máj] c. liriko-epikus poémában nem utolsósorban azért távolodhat el a szerző a byroni ideáltípustól, mert egy másfajta szerkesztési elv szerint szervezi a művet, nevezetesen egy Mácha által kialakított és szorosan a cseh nyelv lényegéhez kötött zenei elv szerint. Mácha természetfelfogása, a természettel egylényegű hősnek ábrázolása Novalisra utalhatna vissza, ha a liriko-epikus poémának, a Májusnak, csupán néhány elemét tartanok szem előtt. Hősábrázolás, természetfelfogás, a konvenciók (költői konvenciókat is beleértve) elleni lázadás és zenei szervező elv azonban szoros egységet alkot, s a természetfelfogás a hazai táj költői felfedezésére irányuló kísérleteket is magában foglalja. Nem a romantika holdsütötte meseerdejében bolyong a hős, hanem a rejtelmes cseh erdőkben. Mindez nem jelenti, hogy Máchához Novalis és Byron életműve ne jutott volna el. Vörösmarty Mihály verses epikája mutatja talán a legbeszédesebben a hagyománytól ós az európai romantikus epikától való elszakadást, s egy újtípusú, kelet-közép-európaian romantikus epikus nyelv megteremtését. Nemzeti őstörténeti jellegű érdeklődése fokozatosan adja át a helyét olyan kísérleteknek, amelyek a nemzeti mitológiából emberiségi mitológiát teremtenek. Ebben a hazai és a nemzetközi mesekincs, kozmogóniai képzet, romantikus nyelv- és költészetfilozófia egyként föllelhető egyes elemeivel. Mindezzel párhuzamosan a byroni hős átadja a helyét a népmeséből, az antik és a „keleti" mitológiákból származtatható figuráknak. Az orientalizmusnak, a költői világteremtésnek, a költő és a világ viszonyának immár egészen más felfogása lesz jellemző a még részben hagyományos versformában (hexameterben) alkotott művekre. A nézőpont változása lesz a költői kísérlet eredménye; olyan költői magatartás kialakulása, amely a világnak, a múltnak szinte valamennyi rezdülését a vívódó-meghasonlott költői egyéniségen átszűrve adja. S egyben az elvágyódásnak, a nagymúltú aranykor-képzetnek látomásos megjelenítését, mesei-mondai keretben, mitológiai háttérrel. Bizonyos külső jegyek alapján következtethetnénk arra, hogy a német korai romantika ,,hatásá"-t dolgozta fel az 1820-as esztendők második felében Vörösmarty Mihály. Erre ugyan egyelőre nem áll elég közvetlen filológiai bizonyíték rendelkezésünkre, jóllehet ennek a — akár közvetett — ,,hatás"-nak teljes tagadása semmiképpen sem indokolt. Lényegesnek tetszik azonban, hogy Vörösmarty nem regényt írt (mint Novalis vagy Fr. Schlegel), hanem kisebb terjedelmű eposzok formájában formált regény24. Boris Paternu: France PreSeren in njegovo pesniétvo. I —II. Ljubljana 1976 — 1977.; István Fried: France Preéeren. . . 1. sz. jegyzetben i. m. 25. Karel Hynek Mácha: Spisy 1. Básné a dramatické zlomky. Pfiprav.: Karel Jansky. Praha 1959.; Fried István: K. H. Mácha romantikájának jellegéhez. In: Helikon Világirodalmi Figyelő 21 (1975) 339 — 344. 505