AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Késettség, újítás, periodizáció a kelet-közép-európai romantikában

német korai romantika megelőzi a francia romantikát, s a francia romantika egyes képviselői olykor látványos gesztussal köszönik meg a német „elődök"-nek az ötletet vagy az indíttatást). Tehát a „nyugati" irodalmak egymáshoz való viszonyát sem bizonyosan párhuzamos tendenciák jellemzik; és az sem bizonyos, hogy a késés mindig ugyanazok között az irodalmak között mutatható ki. Nyilvánvaló, hogy a francia „doctrine classique" recepciója nélkül ki tudja, miféle német klasszicizmus alakult volna ki. Még Lessing is állandó (és nem mindig igazságos) vitában állt a francia klasszicizmussal és német híveivel. Később, August Wilhelm Schlegel elméleti fejtegetéseiben tárta föl Racire Phedre c. színművének néhány jellegzetességét,

12 különös tekintettel az Euripides drámaírásával való egybevetésből adódó tanulságokra. S ezzel lényegében a csak a romantikában megnyugtató feloldáshoz jutott vitában foglalt állást: ti. az antikok és a modernek vitájában; az új kor írójának mennyire lehet példaképe az antik irodalom. Ezzel párhuzamosan Mme de Staél romantikát ösztönző elméletének forrása, jórészt hivatkozási anyaga a német irodalom, jóllehet a klasszika éppen úgy, mint a romantika.

13 Továbbhaladva az időben, ideidézzük az előbb csak utalásban említett példát. Victor Hugo nem csupán a maga drámaírásának, regényírásának igazolására használta föl a német korai romantika megállapításait, pl. a groteszkről, hanem drámaírói világának szerves részévé is tette annak jelképeit. Árulkodó jel a Ruy Blas c. dráma egy részlete. Az első felvonás dialógusára emlékeztetünk. Don César és Ruy Blas párbeszédéből tudjuk meg, hogy a valaha merészen álmodozó, de lakájsorba kényszerült Ruy Blas II. Károly spanyol király német származású feleségébe (Philipp Wilhelm von der Pfalz leányába, Maria Annába) szerelmes. Az ő kedvéért vállalja a nem épp veszélytelen kalandot. „Mais juge! eile aime une fleur bleue D'Allemagne. . . — Je fais chaque jour une lieue, Jusqu'á Caramanchel, pour avoir de ces fleurs. J'en ai cherché partout sans en trouver ailleurs."

14 (Az én kiemelésem. F. I.) 12. Gomparaison entre la Phedre de Racine et celle d'Euripide. In: Goivres de M. Auguste-Guillaume de Schlegel, ócrites en francais et publiées par Eduard Booking. IL Hildesheim-New York 1972. 333-405. 13. European Romanticism. Ed.: István Sőtér—

Irina Grigorevna Neupokoyeva. Budapest 1977. Különösképpen Sőtér István bevezető tanulmánya.; Horváth Károly: A romantika. Budapest 1978. Az addigi kutatások-viták összefoglalása: Lilian R. Fürst: Further Discriminations of Romanticism. Neohelicon 3 (1975) Nr. 3 — 4.; 9 — 26. Vö. még: L'absolu littéraire. Theorie de la littérature du romantisme allemand. Présentée par Philippe Lacoue-Labarthe et Jean-Luc Nancy. Paris 1978. 14. Victor Hugo: Ruy Blas. Les Burgraves. Gsuvres Completes. Paris é. n. (Collection Nelson) Magyar fordításban: „De hadd gyónok neked! — Van egy kedves virága. .. / Kis, kék, német virág. . . A harmadik határba, / le Caramanchelig naponta elmegyek / néhány szálért — sehol másutt nem lelni meg..." (Mészöly Dezső ford.) V. Hugo: Válogatott drámái. Bp. 1962. 397. 498