AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Késettség, újítás, periodizáció a kelet-közép-európai romantikában

kapcsolódási rendszert (vagy felfogást) teremtettek meg, általában egymástól függetlenül, a „források" többnyire hasonló értelmezése, felhasználása révén. Hogy tisztán láthassunk a periodizáció problémakörében, a késés, a késettség fogalmát kell előbb körüljárnunk. A késés lényegében azonos a décalage chronologique (Phasenverschiebung)

10 fogalmával, amelynek több értelmezése lehetséges. Tételezhetjük azt, hogy az európai (vagy európai nyelvű) irodalmak története egységes irodalomtörténetként

11 fogható föl, amelyben bizonyos történelmi korszakok vagy stílusirányzatok több-kevesebb szabályossággal váltják egymást, tehát egymásnak többé-kevésbé azonos módon adják át helyüket. Ilyen módon a fejlődési fővonalhoz képest lehetségesek ugyan elágazások, de ezek az alaptendencia variánsai. Az irodalomnak megvan a maga mozgási törvénye, „önelvűsége", amely — e felfogás szerint — nem változhat nemzeti irodalmakként, és törekvéseire inkább a fő tendenciába való tudatos bekapcsolódás, a „korstílus"-hoz idomulás a jellemző. Ennek a felfogásnak lényegileg ellentmond az a szemlélet, amely elsősorban és majdnem kizárólag az irodalmi alkotás nyelvi anyagára szűkíti le vizsgálódási szempontjait. S míg az előbbi szemlélet a történetiségnek mechanikus alkalmazásával magyarázza egyes irodalmak „ütemeltolódásait", az utóbbi szerint nem lehet ilyenről szó, minthogy az irodalmi alkotásnak majdnem kizárólag a nyelvhez kötött elemzése és értelmezése célszerű. Minden fordítás, ennek következtében minden irodalmak közötti kapcsolat egy, az eredetitől alapvető vonásaiban eltérő művet hoz létre, amelynek magyarázatában ismét csupán nyelvi megközelítés lehetséges. A késettség tételezése tehát a történeti (bb) módszer hozadéka, és — nem tagadjuk — még ebben a formában is fontos tényezője az egyes nemzeti irodalmak, valamint az irodalmak közötti kapcsolatok és végső fokon akár a regionális, akár az európai szintézis értelmezésének. Csakhogy minden olyan kísérlet, amely a „nyugati—kelet-közép-európai" relációkra szűkíti le a késésnek, a késettségnek jelenségként való alkalmazását, a régebbi típusú irodalomszemlélet foglyává válik. Ugyanis egyes korszakokban, a „nyugati" irodalmak is késésben lehetnek egymáshoz képest (így például a 10. Sziklay László egy tanulmányában ,,ütemeltolódás"-ról beszél, amely a „nyugati" ós a „kelet-európai", valamint a különböző „kelet-európai" irodalmak között figyelhető meg: A történelmi folyamat periodizációja a X VIII. század végén és a XIX. században Közép- és Kelet-Európa összehasonlító irodalomtörténetírásában. In: Helikon Világirodalmi Figyelő 20 (1974) 73 — 77. 11. Az európai (nyelvű) irodalmak története megírásának lehetőségei, illetve a világirodalom fogalma körüli viták a komparatisztikának egyik legfontosabb területét alkotják. E kérdésekről: Zoran Konstatinovié: Weltliteratur. Strukturen, Modelle, Systeme. Freiburg 1979.; Actes du 7

e Congrés de F Association Internationale de Littérature Comparée. Vol. II. La littérature comparée aujourd'hui: théorie et pratique. Dir.: Milan V. Dimic, Eva Kushner. Stuttgart 1979.; Dionyz Durisin: Spezifische Formen interliterarischer Gemeinschaften. In: Komparatistik. Theoretische Überlegungen und südosteuropäische Wechselseitigkeit. Festschrift für Zoran Konstantinovic. Hg.

: Fridrun Rinner und Klaus Zerinschek. Heidelberg 1981. 63 — 70. Szempontunkból különösen fontos: Horst Rüdiger: Die Begriffe „Literatur" und „Weltliteratur" in der modernen Komparatistik. In: Schweizer Monatshefte 51 (1971) 32-53. 32 OSZK Évkönyv 1981 497