AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?
indíttatva. Üjfalvy Krisztina könyvtárában megvolt Trenk önéletírása 115 , a Nagy Frigyes porosz király abszolutista uralma ellen irányuló A matzedoniai vitéz c. politikai költeménye (magyar kiadása 1790.) és egy antiklerikális gúnyirata 116 . A következő három mű már a II. József halála utáni korszakból való. A Második József az Elisium mezején c. mű II. József mellett érvel, de magyar nemzeti szempontból elítéli a központosító, németesítő törekvéseket. A túlvilágra érkező II. József elbeszélget anyjával, Mária Teréziával, Frigyes császárral, Voltaire-rel, Rousseau-val, a török császárral és más európai uralkodókkal, sőt II. Rákóczi Ferenccel is. ,,A magyar nemzet virágozzon mindég" e szavakkal fejeződik be a mű, nem hagyva kétséget afelől, hogy az írás a József halálát követő hazafias felbuzdulás áramlatába illik. 117 A Procurator Simon és Vinkier a más világon (Kolozsvár, 1791.) c. röpiratban két ügyvéd társalog a túlvilágon II. József rendszeréről, amely szerintük csak formailag volt elhibázott, de egyébként fontos fordulópont volt a nemzet életében, mert a haladás útját jelölte meg. 118 Kifejtik, nem lenne helyes, ha a II. József által Erdélyben bevezetett perrendtartást eltörölnék, csak azért, mert kényszerből történt a bevezetése. Az önrendelkezését visszanyert nemzet tartsa meg a Józsefi újításokból azt, ami helyes, hiszen ,,az idegenséget bennök egyedül csak az erőltetés okozta". Figyelemreméltó ugyancsak ebből a korszakból Pálóczi Horváth Ádám röpirata a nők egyenjogúsításáról. (A magyar asszonyok prókátora, a Budán össze gyúlt rendekhez. 1790.) Természetes, hogy Ujfalvy Krisztina figyelmét ez a röpirat nem kerülhette el: ő, aki önálló életmódjával annyi rosszallást váltott ki, éber szemekkel kellett figyeljen mindarra, ami a nőkre és a női jogokra vonatkozott. A pozitív történelmi példákat (Jeanne d'Arc, Erzsébet királynő, Mária Terézia) idéző írás élesen elítéli a magyar múltból származó szemléletet, amely ,,az Asszonyokat mint a Nemzet szaporodása eszközeit s házi foglalatosságokra valót" tartotta s nyíltan kimondja „Nemes Asszonyaink nem béren fogadott szolgálóink, sem nem örökös rabjaink, hanem Testvéreink, véreink. . ." Helyet követel számukra az országgyűlésben, természetesen csak „hallgató helyet", de abban a korban még ez is újdonságnak számító, merész követelés volt. Ezt bizonyítják Újfalvy Krisztina sorai is, aki barátnőjének szinte mentegetődzve írja ugyanerről a témáról, „képzelődésnek" nevezve a nők közéleti szereplését: ,,.. .ne gondolja az asszony, mintha talán az a szárny nélkül repülő képzelődés foglalta volna el fejemet, hogy a leányoknak s asszonyoknak azt a sorsok változását álmodoznám, mely szerént majd tarkáson ülnék a törvénynek székeit s a zöld asztalok 115. Báró T. Fridrik emlékezetre méltó életének históriája. H. n. 1788. 116. Könyörgés, mellyet kétség kívül a magyar országi püspököknek és papoknak egy része most titkon . . . fog imádkozni. H. é. n. 117. A mű szerzőjének Ballagi Géza még Szirmay Antalt tartotta, vö. Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bp. 1888. 408 — 411. 1. Mai ismereteink szerint Szirmay csak fordító, ill. átdolgozó volt, a szerző a már említett S. J. Schröckh. A magyar nemzeti érzéseket tükröző részek valószínűleg az átdolgozó Szirmaytól származnak. A megjelenés éve 1790., vagyis a német kiadással azonos évben látott napvilágot a magyar változat. 118. Vö. Ballagi i. m. 412-413. 1. 477
