AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?

lemző a könyvek tulajdonosára, hogy ezek mindegyike a jozefinista egyházpolitikát, az uralkodó felvilágosult abszolutizmusát elismerő, azt igenlő irányzatú. Ezen az általános tendencián belül azonban olyan művekről van szó, amelyek a németesítő törekvésekkel szemben a magyar nemzeti érdekeket hangsúlyozták. Találunk élesen antiklerikális szellemű kiadványokat is. Nádaskai András református lelkész németből fordította és Pozsonyban 1788-ban adta ki a Fridrik Elisiumban c. munkát. A kor divatos műfaja volt az elyseumi mezőkön, vagyis a túlvilágon elhangzó párbeszédek formájában megjeleníteni politikai nézeteket, a nagyobb nyomaték kedvóért az elhalt uralkodók szájába adva a szavakat. E műben II. Frigyes porosz király beszélget Mária Teréziával és másokkal, helyeselve a vallási toleranciát és II. József egyházpolitikáját. A mű szerzője az a bécsi születésű Samuel Jacob Schröckh, aki filozófiai és orvosdoktori képesítéssel kereskedő tevékenységet folytatott Németországban és Ausztriában, számos közgazdasági és kereskedelmi tárgyú könyvet írt — de névtelenül jelentette meg felvilágosult szellemű Elyseum-i párbeszédeit és a szerzetesek, babonák ellen szóló röpiratait.

112 A higgadtan érvelő frigyesi párbeszédek mellett jóval élesebb hangvételű Az Izé purgatoriumba való utazása, Szatsvay Sándornak, a Magyar Hírmondó, majd a bécsi Magyar Kurir jozefinista szerkesztőjének névtelenül kiadott antiklerikális röpirata (Bécs, 1786.). A németből átdolgozott szatirikus költeményből kiderül, hogy a purgatórium tele van papokkal, szerzetesekkel, sőt pápákkal. Az írás ugyanakkor keserűen panaszolja fel a protestánsüldözéseket és dicséri II. József toleráns egyházpolitikáját. Vallásos műnek álcázott a Jósef tsászár imádságos könyve,

11

* amely különböző alkalmakra szóló költött imádságszövegeket tartalmaz. A jozefinista művek csoportjába illik, hiszen a szerző a császár szájába adott szövegekkel magát Józsefet kívánta jellemezni, elmondva a jozefinista érvelést többek között a szerzetesrendek eltörlése mellett, vagy a császár nézeteit a háború és a béke kérdéséről. A szerző előszavában azt írja, hogy az embert tetteiből lehet megismerni, de abból is, ahogyan és amiért imádkozik. „Ha szintén ugyan nem ez is a Jósef valóságos imádságos könyve", de minden vakmerőség nélkül lehetne annak nevezni. Az imákból kirajzolódik a puritán, önmagához szigorú, szüntelenül népe javán buzgólkodó uralkodó képe. A szerző (vagy a fordító) a magyarokra is gondol, amikor ezt a szöveget mondatja a császárral: „Világosítsd meg az én népemet, különösen bátor szívű magyaraimnak elmejeket, hogy az én jó tzélaim iránt, ne légyenek mégis bal-ítélettel; hanem önként való készséggel kívánjanak rendeléseim szerint élni."

114 Trenk Frigyesnek, a fél Európát bejáró kalandor porosz katonatisztnek művei igen népszerűek voltak Magyarországon: írásaiban éles antiklerikalizmus és zsarnokellenesség nyilvánult meg, gyakran személyes sérelmeiből 112. Friedrich II. im Elysium. Leipzig, 1786. — 2. Aufl. 1790. — Joseph II. im Elysium. Leipzig, 1790. 113. Pozsony, 1787. Németből fordítva. 114. I. m. 7. 1. 476