AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?

olvasottabb könyv volt.

62 Ilyen verses história formájában dolgozta fel a korabeli szerző az ókori görög filozófus, Diogenes történetét is. {Tréfás elméjű bölts Diogenes filozófusnak históriája magyar versekbe foglaltatott. Kolozsvár, 1782.) A széphistóriák, a 16. században született verses műfaj késői utódai — némileg megváltozott tartalommal — tovább éltek a 17., sőt kissé anakronisztikusán a 18. században is, részben irodalom alattivá süllyedve, de még mindig találva olvasóközönséget. Űjfalvy Krisztina könyvtárában megtaláljuk az egyik legrégebbi széphistóriát, a Fortunatusról szólót, valószínűleg valamelyik újabb kiadásában. Feltehetőleg históriás ének volt a jegyzékben Mária Magdolna éneke c. alatt szereplő tétel. Népszerűek voltak az indus Pancsatantrá-ból fordított történetek, többen is foglalkoztak fordításukkal és kiadásukkal.

63 Vida György históriája már korabeli alkotás, a régi históriás énekek modorában írta Kolumbán János, egy verselgető táblabíró. A több kiadást megért műben a szerző Vida György erdélyi tréfacsinálóból formál népi hőst, az erdélyi nemesi anekdotakincset a néphagyománnyal ötvözve.

64 E népszerű olvasmány tulajdonképpen már az anekdotagyűjtemények sorába vezet át, annak első, eredeti magyar változata. A rövid, elmés történetek, amelyek célja régebben csaknem kizárólag a morális tanulság volt, korszakunkban egyre inkább a szórakoztatást, a mulattatást szolgálták. Először a nemzetközi vándoranekdoták jutottak el hozzánk — kalendáriumokba, ponyvakiadványokba — majd gyűjteményekbe foglalva. Ilyen mű volt a költőnő könyvtárában Bod Péter Szent Hilariusa, (1760. h. n.), amely a református ortodoxia alapjáról ugyan, de világias, már-már rokokó életbölcsességet népszerűsített, kellemesen szatirizáló hangvétellel, ízes magyar beszéddel. Anekdotakincse még nemzetközi, de már felbukkannak benne magyar elemek is. Kónyi János — akinek nevével még többször találkozunk — két kötetben adta ki A mindenkor nevető Democritus c. anekdotagyűjteményét (Buda, 1782/84.), amelynek anyagát nagyrészt ő is a nemzetközileg ismert anekdotakincsből merítette. Hasonló gyűjtemények az erdélyi származású Andrád Sámuelé, Bécsben kiadott Elmés és mulatságos rövid anekdoták. (1—2. köt. 1789/90.) és A magyar Democritus életének délig való része (Bécs, 1791.). Az ugyancsak erdélyi Hermányi Dienes József e korszakban írta eredeti erdélyi anekdotáit, de ezek akkor még csak kéziratban terjedtek; nem tudhatjuk, eljutottak-e Űjfalvy Krisztinához ?. . . Végül Péczeli József anekdotagyűjteményét találjuk még itt (Elmét világosító s szívet jobbító rövid históriák. Komárom, 1790.). Az egyéb, de ugyancsak rövidebb lélegzetű szépprózai művek valamennyien a hazai felvilágosodás korában láttak napvilágot és az európai élvonalba tartozó szerzőktől valók. Az első helyre kívánkoznak S. Gessner Idylljei Kazinczy Ferencnek már tudatos műgonddal, ízlésformáló céllal készült fordításában (Kassa, 1788.). Hasonlóképpen szentimentális mű 62. Számos 18. századi kiadás közül talán a pozsonyi 1767-es, vagy a debreceni 1765-ös lehetett meg Újfalvy Krisztina könyvtárában. 63. Bidpai-Lokman: Indiai históriái és költött beszédei. Kolozsvár, 1783. 64. Kolumbán János: Néhai tordai hadnagy Vida György facetiáinak, jeles tréfáinak históriája. . . 1759, 1770, 1780 stb. 461