AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?

irodalmi szerepét emeli ki: „Erdély e legelső úgynevezett kék harisnyás asszonyai ha nem is hagytak magok után halhatatlan munkákat, a magyar nyelv újra születésének Erdélyben hatalmas mozgatói voltak. A jobb körökben felzaklaták a magyarul olvasás vágyát, finomíták a társalgás eldiákosodott nyelvét, s a népnek népdalokat adtak ajkára. . . . mindkettő elég gazdag, elég mívelt, elég szellemdús arra, hogy emancipált helyzetét úgy használja, hogy mind végiglen a legjobb körök becsülését bírják."

45 A két költőnő irodalmi szerepének e hangsúlyozott kiemelése nem volt túlzás. Bizonyítják ezt Kazinczy Ferenc sorai is, aki 1816-ban Erdélyben járva, nem mulasztotta el tiszteletét tenni Mikes Anna grófné és Molnár Borbála kolozsvári házában: „Megláthatám vala, kit korunk asszony-írói közt mindig megkülönböztetéssel fog nevezni literatúránk."

46 Működésüket tehát korukban elismerés övezte. Az 1865-ben megjelent Hölgyek lantja c. antológia szerkesztője, Zilahy Károly Üjfalvy Krisztinát Molnár Borbála és Dukai Takács Judit elé sorolja. Zilahy szerint hármójuk közül ő „bírt a hivatás legfélreismerhetetlenebb jeleivel. . . . művei nem mindennapi költői erőt árulnak el. Igaz érzés, találó képek, kerekség, epigrammai él: fő jellemvonásai. . . . Mindig önmagából merít; dala érezhető benső szükségnek köszöni lételét; ő eredetiségét soha sem tagadja meg."

47 Irodalomtörténetírásunk „atyja", Toldy Ferenc már szigorúbb: lenézőleg szólt a 18. századvég alkalmi költészetének művelőiről, a női poéták közül csak Molnár Borbálát és Fábián Juliannát említve meg, Űjfalvy Krisztinát nem.

48 Fejérpataky László sajnálja, hogy Újfalvy Krisztinának nem kerültek versei kiadásra, s dicséri az általa idézetteket „bensősége, tartalmas volta s folyékony verselése" miatt.

49 Beöthy Zsolt magyar irodalomtörténetéhen Dukai Takács Juditról írva így folytatja: „Nagyobb és eredetibb tehetség volt az erdélyi Újfalvy Krisztina, ki szerelmében csalódott szívének fájdalmára keresett vigasztalást a költészetben. Néhány dalának költői röptű hangja és erős, olykor gúnyba törő érzése a kor legjobb termékeivel szállhat versenyre."

50 Prém József kissé fellengzős Újfalvy Krisztina-életrajza szerint „eredeti tehetség, aki a saját élettapasztalatait zengé".

51 Objektívabb hangú, megbízhatóbb adatokat szolgáltató a Versényi György-féle életrajz, amely azonban irodalmi értékelést nem ad.

52 45. Kőváry László: Erdély nevezetesebb asszonyai. I. Újfalvy Krisztina. — Kolozsvári nagy naptár 1865-dik évre. Kolozsvár, 1865. 30. 1. 46. Idézi Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete. 4. köt. 481. 1. Magánleveleiben azonban Kazinczy nem nyilatkozott ilyen kedvezően Molnár Borbála verseiről. Vö. Szigetvári Iván: Ovadányi Helikon köre. = ITK. 1917. 1. sz. 39 — 56. 1. 47. Hölgyek lantja, XXXII-XXXIII. 1. 48. Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. jav. kiad. Pest, 1867. 402 — 403. 1. 49. Fejérpataky László: Magyar tudósnők és írónők. III. = Magyarország és a Nagyvilág, 1875. 42. sz. 518-519. 1. 50. Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. 1. köt. A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig. 4. bőv. és jav. kiad. Bp. 1886. 161 — 162.1. Szemelvénygyűjteményében a női versírók közül csak Újfalvy Krisztinát szerepelteti, méghozzá olyan költők között, akik irodalomtörténetileg ma is számon tartottak és ismertek. 51. Prém József: Egy érdekes asszonyról. = Szabadság, 1886. dec. 5. dec. 8. dec. 10. 52. L. 43. sz. jegyzetet. 457