AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?

írja róla, hogy „kalandosan és botrányosan élt", de mindjárt hozzáteszi „talán többet demonstrálva, mint am3nnyi valóban történt, hogy a szűkös és képmutató ál-erkölcsben zsugorgókat fölháborítsa, a tisztességben raboskodó erdélyi társadalmat zaklassa. Ma úgy fogalmazhatjuk: a nők jogaiért küzdött."

16 Emberi magatartására jellemző, ahogyan anyjáról emlékezett meg: ,,. . .nékem is van egy 76 esztendős édes jó Anyám, egy Földi Bálványom...", akinek elvesztését előre rettegi.

17 Érzelmileg erősen kötődött egyetlen leányához, akit igen gondosan nevelt s akinek férjhezmenetele után fájdalmasan panaszolta a rászakadt magányt: „Vad házasságomnak, és külön lételemnek Egyetlen gyümölcse s lánca életemnek! Eltávozásoddal be üresen hagyád Hajlékom, mellyben nem talál sehol anyád. . ,"

18 Nagybeteg férjéhez visszatért s azt élete utolsó két évében önfeláldozó módon ápolta. „A körülte dajkálás kedves kötelességemmé válva, . . . örvendeztetni engede képzelődésem: hogy életünk bús reggele s kedvetlen délutánja után, annak östvéjét egyik a másikon segítgetés közt, a régebb csupa mesének vélt egyességben együtt rekeszthetjük bé. De reményem itt is, mint mindenütt, csalt. . ." — írja férje gyászjelentésében, „köteles igazságot" szolgáltatva annak, aki „63 esztendőkre terjedő tudományos s közhasznú életét egy más társ mellett kitűnőbb, de mindenesetre hasznosabbá teheti vala".

19 ö maga ezután már csak néhány évet élt. Utolsó versében baljós sejtéssel köszöntötte az 1818-as évet: „Kedves új esztendő: — az idők mélyébe Lesülyede az ó — s te álltál helyébe. Áztat tudjuk mi volt, téged még csak értünk, Veled sírunk-é vagy mások sírnak értünk. . ." s néhány hétre rá, 1818. január 29-én elhunyt.

2

^ Nagyjából ennyi, amit Ujfalvy Krisztina élete folyása külső eseményeiről tudunk. A belső történésről, életfelfogásáról, világnézetéről elsősorban Molnár Borbálához intézett verses és próza-leveleiből, valamint verseiből kapunk elszórt híradásokat, de ezek az életműnek csak töredékei. A nagyobb rész elveszett, elkallódott az idők folyamán.

21 Űjfalvy Krisztina 1796-ban 16. Id. antológia, 408. 1. 17. Barátsági vetélkedés, 74. 1. 18. Idézi Kőváry László, Család Könyve, 1855. 273 — 275. 1. — 1784-ben született leányát 1812-ben adta férjhez. 19. Ujfalvy Sándor emlékiratai, 15. 1. 20. A verstöredéket idézi Holubka Pál: Egy megszomorodott szívnek ömlendezései, mellyekkel tekintetes Máté Jánosné született Újfalvi Kristina aszszonynak Erdély egyik szép lelkű aszszonyának halálát gyászolja. Marosvásárhely, 1818. 21. Űjfalvy Krisztinától életében csak a Molnár Borbálával folytatott félig verses, félig próza levelezése jelent meg. Prózai műveit és költeményeit unokaöccse, Ujfalvy Sándor 1846-ban átadta Döbrentei Gábornak kiadás céljából, ezt azonban a hadiesemények és Döbrentei 1851-ben bekövetkezett halála megakadályozták. Az átadott írások elvesztek. Ugyancsak Űjfalvy Sándor közreműködésével, először a Honművész közölt 1833-ban két verset, majd a Zilahy Károly szerkesztette Hölgyek lantja 1865-ben kilencet, majd Kőváry László a Figyelőben 1882ben tizenötöt. Versényi György az Erdélyi Múzeumban 1897-ben ismertette egy sajtó alá rendezett mű kézirati tisztázatának akkor előkerült töredékét, amely az Elegyes tárgyú ábrázolatok címet viselte és részben prózai elmélkedéseket, részben verseket tartalmazott. A megjelent költeményeket a múlt század folyamán több versgyűjteménybe is beválogatták. Szinnyei József még két kéziratos művet említ: egy németből magyarított színdarabot és egy naplót, amelynek hitelessége kérdéses, Szinnyei is csak hallomásból írta le. 452